Posted by
Posted in

Rögeszme

Romokba dőlt a vár Vajon az lesz-e még valaha, Az leszel-e még, aki Az eltévedt ósdi ostoba; Csapkodni fog-e még angyalszárny S lehet újra eltörött Az a madár, mely arcul köpött Oly fekete volt, álmon ütött. Elkábult a tudat Mely már rögeszmévé vált Megfagyott csillag, le is esett talán; Hamar indult útnak tovább A húr, […]

Posted by
Posted in

Mérföldkövek

Téged is a hatalmában tart az idő? Érzed te is néha úgy, hogy ki szeretnél szállni az örök körforgásból? Riasztanak a ráncok vagy az újonnan előbukkanó nyavalyák, amelyek az öregeket szokták kínozni? Gondolsz arra, hogy a születési dátumod csak egy tőled független szám a papírjaidon? Elkap olykor a vágy, hogy úgy fuss végig az utcán, […]

Posted by
Posted in

Otthonra várva

Szeretem, amikor eljön az este tizenegy óra. Ilyenkor a lámpák elalszanak, majd bekapcsol az éjszakai világítás. Nincs a vakító fény, nincs az a nagy nyüzsgés, a hangzavar. Nappal olyan sokan idejönnek, nézegetik a mellettem állókat, forgatják, kipróbálják… és én? Pedig mosolygok. Ezt rajtam kívül senki sem teszi. Már két hónapja itt vagyok. Igaz sokkal jobb, […]

Posted by
Posted in

Álom

Láttam messziről az arcát. Olyan, mint régen. Nem nézett felém, De éreztem, lát. Ment előre, néha Megfordult, megállt. Közelebb mentem, de Kicsit távol. Szeretem közelségét. bíztam benne, Egyszer visszatér. Majd egy idő után, Beszállt autójába. Elindult, nem nézett vissza. Véget ért.

Posted by
Posted in

Miskolc…

Tegnap felszálltam a buszra, és utamra indultam. Imádok utazni. Kedvemtől függ, vagy olvasok, vagy zenét hallgatok. Mivel a táskám tele volt, már a könyv nem fért bele. Indult a busz, … akkor, hallgassunk zenét. Bekapcsoltam az MP3 lejátszóm, becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy én vezetek. Eltelt fél óra, mire beértünk Miskolcra. Először jött, ahol […]

Posted by
Posted in

Az ajtó

Szobámban bezárva kanapén ülve, ajtómat nézem, mikor nyílik végre. Várom már a kilincs kecses mozdulatát, amikor szépen, lassan tárul az ajtó. Szemem mindig rajta, de magát még zárva tartja. – Tessék,tessék nyílj ki nyugodtan! Mondom neki szépen,de hiába beszélek, nem figyel, csak ott áll magában, mint régen. Le kellene cserélni,lehet akkor mindig nyílna, de inkább […]

Posted by
Posted in

A szép szó

Szükségem van pár jó szóra, Egyedül mentem ki ma a tóra. Nem volt velem senki, Hűvös szellő arcomat lengi. Pedig jó lett volna megtenni, Leülni együtt, kettesben lenni. A csend hangja szépen szól, De a beszéd, az ölelés lenne jó. Közben figyelni a hullámok táncát, Melyek próbálják kisimítani a tó ráncát. Mindenki küzd,vív a boldogságért, […]

Posted by
Posted in

Végtelen tökéletlenség – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Bognár Stefánia Végtelen tökéletlenség című alkotását Radó Denise előadásában.   Bognár Stefánia: Végtelen tökéletlenség A moly keres egy szekrényajtót, hol bebújhat életterébe. – Feltaláltátok a molyirtót, senkinek sem volt rá szüksége. – A vírus keres kis „könnyű vért”, erőtlent, immun-hiányosat. – Üldöznek, nem is tudom, miért, bár nem akarok semmi […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Aranyhíd

Márk nagyon szerette az életet. Annak minden szegletét, csücskét szerette. A főiskolát kitartó meneteléssel, gond nélkül elvégezte és utána mindjárt el is helyezkedett. Annál a cégnél talált munkát, ahol a főiskolai évei alatt a nyári gyakorlatát töltötte. Megszerette ezt a társaságot, munkát, valamint azt, hogy itt mindenki fiatal volt. Ennek már négy éve. Nem zavarta, […]

Posted by
Posted in

Vallomás

Elhagytalak. Most azt gondolod, Hűtlen vagyok, Pedig legigazabbul Szeretlek Téged. Mondd hát, Mit tehetek? Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet, Úgy vetett engem a sors most távol Tőled. Magyar honból, Magyar honba. De amint tudok, Sietek Hozzád: Smaragd erdőm, Selymes, hűs patakom, Kicsi, tornácos házaim, Édes Erdélyem. Ígérem szaladok. Újra és újra. Kereslek! Szeretlek! Mielőbb […]