Posted by
Posted in

Légy ön magad

Légy ön magad Az érték az ember ön maga. Dicsőség tudás harc küzdés? Ön magad,s majd az érték köszön, Ha az időd tova szalad. Mit sem ér a vagyon a pénz, Ha el veszted ön magad. Vissza nézel s meg ijedsz, Mert egy másik arc néz vissza. Hisz az érték te vagy,mit lelked takar. S […]

Posted by
Posted in

Bánatos gesztenyesor

Bánatos gesztenyefák Egy családként élik a perceket. Alattuk asztal padok pihenek. Ide járnak az emberek. Szívük csupa emlékkel. S ti bánatos gesztenyefák. Elnyelitek a sóhajtást. A könnyet a fájdalmat. S mindent akár az út porát. Láttok forró csókot vad éjszakát. Zsongó szerelmes testi csatát. Ó zsongó levelek apró nesze. Mit a szél táncoltat meg. Sóhajok […]

Posted by
Posted in

Nem vagyok örült és nem vagyok más

Nem vagyok örült és nem vagyok más Én nem vagyok őrült, Nem vagyok más! Lehet, hogy játszik Velem a napsugár. Átjárja testem, forr az én vérem, Gondolatom az egekig ér el. De nem vagyok őrült, S nem vagyok más! Talán a vágy, mi hozzád száll, És nem lehetek veled, Csak a szívem és a képzelet. […]

Posted by
Posted in

Kincső

Versírónak könnyebb a dolga, Mint aki a verset előadja, Érzéseket tolmácsolni, Vidámságot varázsolni, Szép magyar kiejtéssel, Bátran bánni a mesékkel, Versenyeken ezzel nyerő, Arany minősítésű a Kincső!

Posted by
Posted in

Lebegés

Ujjaid balzsama ápol, halk hangod biztat és nyugtat, lehetsz itt, közel vagy távol, gyógyító ópiumom vagy. Függővé te tettél engem, ösztönöm tudja a választ: végleg a részeddé lettem, s te is a részemmé válhatsz. Testünk és lelkünk forr egybe, amikor suttog az ajkunk, úgy szállunk a végtelenbe, semmilyen súly nincs ma rajtunk.

Posted by
Posted in

Vadvirágok

Egy üstökös száguld felém és türelmem holdja fogyva. Ti értetek perelek én. Kezetek majd ki fogja? A puszta földön nőttetek, konok búzaként a gyomban. Erősek vagytok, úgy lehet, ám szívem félve dobban. Gyönyörű rózsájú kórók, tüskék közt, szirmokból lángok, illatuk szerteszét szórók, vagytok, kis vadvirágok.

Posted by
Posted in

Valami rám esett

Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém. ⃰ Valami rám esett. Angyal szárnyából kitépett pihe. Pár deka boldogság könnyektől fakult tavaszi színe, egy áttetsző, misztikus talány. Paplanom alatt szunnyad a magány. ⃰ Valami rám esett. Gyermeki kacaj […]

Posted by
Posted in

Sajgó kacagás

Égből hulló sajgó kacagás Szád sebes szél ejti át Annyira láttatja mocskos hazugság Néhai elcsetlő, iróniák. Szórakozott lelkületű fények Hallottam, az angyalok is tévedhetnek Szólhatnak bátran, ám félve Negédes tekintetek is eleshetnek. Imádság lohol az elveszett térben A pillanat maga mely oly édes Mosolyt csalni a tükörképnek Igaz sugárzása örökké fényes. Egy picit ébren is […]

Posted by
Posted in

A címzett ismeretlen

A címzett ismeretlen    Neved nem tudom, Írj hát a nevemre Dió levelek erezetsorain Olvasom Örök Tündöklő Végtelenség Ágazó jeleid keresve!   Ezer napocska Ringlógömbbe zárva Mint rézsúlyzó A gyenge ágakat megpróbálja, Mindüket szélbölcső dajkálja.   Ismeretlen az arcod! De minden vonását Megtalálom felhőgomolyban, Hangyabolyban, szarkalábsziromban S a túloldalon baktatóban.   Sasok szárnya alá bújtam, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Immanens lét

    Rózsa Iván: Immanens lét     Isten attribútuma az örök élet: Ember, a halált hát miért féled? Ember velejárója az örök bűn: Puszta létére is hát árnyék vetül…     Budakalász, 2016. október 23., (Tőkéczki László gondolatai kapcsán…)