Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nagyvezír születésnapjára

Rózsa Iván: A nagyvezír születésnapjára Közös érdek Fletót és ovit egy, közös cellába! Riogassák ott egymást a másikkal, minket pedig hagyjanak békén! Téboly… Ha ez így megy tovább, Nurszultan testvérvárosa hamarosan már nem Budapest, hanem Vikiváros lesz! Fáraók Lassan már egymás között fognak házasodni a felcsúti fáraók… Mindegy! 56 éves lett a magyarok nagyvezíre! Tőlem […]

Posted by
Posted in

Meredve nézek…

Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe, Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe. Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek, Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének… Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás, Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás, A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át Én a tétlenségben […]

Posted by
Posted in

Mikor… ha majd!

Konklúzió Tankákban: Mikor a bántó zajt csend szövi át… Mikor sokágú villám elvakít… Mikor menekülünk a folyón át… Mikor az ég, a létből kiszakít… Ha majd úgy érezzük, nincs már tovább… Ha nem jó az, hogy neked tenni kell… Ha majd úgy véljük, hogy így ne tovább… Ha itt az idő és már menned kell… […]

Posted by
Posted in

Titokzatos élet-alfejezetek

3 szerzős meditáció az életről… azonos témafeldolgozással. Az élet engem dezinformál, Hazugságokkal etet, táplál… Elhallgatásokkal bőn retardál. Jót Tőle Nem kaptam. Talán létem Mostohám nekem? Mostohám nekem Talán létem? Nem kaptam Tőle Jót Füllent az élet, süketel, Csúszós haraggal felesel. Füllent az élet, süketel. * Élet rezsimem szokásait tanulmányoztam, Ok nélkül állítják másoknak, hogy hazudtam. […]

Posted by
Posted in

Múltba bújt emlékek…

Emlékező meditálás versben és apevában… Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek, Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek. Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje, A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense. Múlt Fátyla Takarja Emlékeit. Semmibe tűnnek. Már Lassul Teste. Fogy Habitusa s Emberi léte. * Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet, Útközben, […]

Posted by
Posted in

Eső után

Edit Szabó : Eső után Gyönyörű test a hófehér ruhában, teraszon áll, szédítő magasságban, tekintete körbe fogja a várost, messzire lát, ragyogó tisztaságot. Eső felhő rég kiadta a mérgét, égi zápor szabadította terhét, elverte az utca porát tisztára, háztetejét, fák levelét mosdatta. Messze fentről felszabadult a lélek, testét-lelkét átadja az életnek, nagyot szippant ég alatt […]

Posted by
Posted in

Pont úgy

Ahogy a végtelenben nyúlik el a táj, Ahogy látjuk már, hogy sehol nincs határ, És nyomot sem hagy, úgy pusztul a tél, Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.   Ahogy a nap az égen kelleti magát, Ahogy végre halljuk már a nyár szavát, És fáradt szemünk százszor visszanéz, Úgy múlik el mind ez az […]

Posted by
Posted in

fel kell állnod…

tört álmoknak nem kell szép kalitka hisz mentes víznek sem kell buborék ha sorsod aláz a földbe taposva te ne engedd hogy törjön a derék fel kell állnod minden csapás után lebegjen előtted a végső cél ne hagyd hogy az érzés sután bután elhitesse a hited nem acél emelt fővel nézz sorsod szemébe még akkor […]