Posted by
Posted in

Ma csak úgy elvágyódom.

Ma csak úgy elvágyódom, Nézni alvó babák takarodóját, Míg egy kis társadalmi össztánc, Köztünk összhangot teremt. Hol a szó elektromos ostor csapás, Internet koporsóba zárva, Persze, mindennapi feltámadásra várva, Gépesített főnix madár. Aztán jöhet a nemzeti asszonánc, Hol ropnak az Artorok, Végül pedig már csak szünetjel, Mely helyetted is hallgat.

Posted by
Posted in

Ma festett képek voltunk.

Ma festett képek voltunk. Csupa pötty és kocka, Csak álltunk ott a fényben, A sziporkázó tört sugarakban, Hol millió lux kereste testünk, Bebújva kabát és sapka alá, Mind az életet harsogta, S, mi csak néztük egymást, Ajkunk össze ért.

Posted by
Posted in

Te kicsi lélek álmodj szépet

Te kicsi lélek álmodj szépet Már messze szált az álom, Ébredni kell. Nincs néked itt hely. Hiába menetelsz nem kellesz. Hát csak álmodj gyenge láncszem. Ugyan ki vagy itt nekem. Kapaszkodó gyökérrel vetteted lábadat. De néz körbe ugyan ki vagy itten? Nem kellesz senkinek S az alkotásod mit sem ér. Nincsen semmi érdekesség. Hát ébredj […]

Posted by
Posted in

Komédiás

Shakespeare tükrének darabjait, Szedegetjük színházak szinpadán, Kedv és “szomor” szerint, Hol néző az úr, S, mi a szolga. De édes e kín, Szülni embert jót és rosszat, Tündér Ilonát szép szőkét, Sylockot igazság keresőt, Vagy csak ott a karban állót. Tedd a dolgod, “s, ne takarj Ladányi…” Hívság, bánat, öröm, A színpadon mind jellemez, Hiszen […]

Posted by
Posted in

Bayer Zsolt lovagkeresztjének margójára.

Nem koszorús költő ő, De toll és szókimondó, hév hevíti. Stílusa tükrében, Az 5. magánkönyvtár kezében, Szerkeszt ő szorgosan. Majd mint a demokrácia bajnoka, A nyelv és kifejezés bajnoka. 2013 Nincs kedvem a politikai korrektséghez (…) A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját. Levizelték, kigúnyolták, kiröhögték […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Napra éj, s virágok, évek hosszú sora. Mint színes selyem, tekereg fényesen. Sem éj, sem zord tél nem számít, Mit át jár a félelem, Hogy múlik fiatalság, derű és kényelem, Úgy legyen bölcsebb az ember. Mert ne évek számát nézzed, Hiszen múlik az magától. Gondolj arra a test romlandó, Csak tetteink miatt vagyunk,- ez sem […]

Posted by
Posted in

Dúdoló

A boldog évek szállnak, Tört arany percek. Mint balzsam simogat a múlt, A jövő betekint az ablakon. Mi pedig a cseresznyefa alatt, Napokat számolunk.

Posted by
Posted in

Nevelem önmagam.

Nevelem önmagam, Vagyok kertemben növő fa, Gyökerem kövek között, Mélybe vájva. Ott látom századok rémeit, Háborút,ősök vesztét, Halálvonat és krematórium füstjét, A káosz torz hajtásait. De, a mélyen született valami, A komposzt történelem talaján, Jövő,mely a ma törött cserepein éled, S, kívánok nektek ÉLETET.

Posted by
Posted in

Napra, nap…

Napra, nap, Évre, év. Boldogság, kedv és öröm, Látni cseperedve magzatunk. Tükör mely ősz szálat is mutat, Nyugágy, bámulni felhőt huszárosat. Aggódni kamaszok forradalmi kedvén, Látni utunk még messzi végét. Mert életünk csak kölcsön, Mely lassan visszajár. De voltunk, kis nyomot hagytunk, S, kevesebbe is belehaltak már.

Posted by
Posted in

Marci aki nem Karinthy, még is tudja mi a slam poetry.

Marci ki költő Hevesen, Slam poertyjét kivonta fényesen, Csatát, csatára vív, S szavak dőlnek, bálványok rendesen. Anamorf kardját forgatva kényesen, Kaszabol napra nap, Hajtja ifjonti vér, Költő ,ki nem henyél, Mit neki mirtusz vagy babérkoszorú, A hit számra a tanú. Legyen az színház vagy verseskötet, Egyre megy, a cél eszközt teremt, Ki ír, s közben […]