Posted by
Posted in

Farsangi emlék

  Közel hetven éve enyhe tél volt nálunk; február végéig még havat sem láttunk. Ám, ekkor hirtelen, hullott egy arasznyi. Mondtam is bátyámnak:  menjünk már szánkózni!   Menjünk, de hát mivel? Nincs szánunk semilyen.  Deszkát fűrészeltünk, szegeztünk serényen. Kötél is került rá odább huzigálni. Gyorsan elkészült az. Siettünk próbálni. Ól fölött ott […]

Posted by
Posted in

Mátra jobb szélénél

  Mátra jobb szélénél van a pici hazám. Déli Nap sugara hátulról hull reám. Keskeny a völgyi sík. Dombok vesznek körül¬; a természet szépe e tájra tömörül. Felhőt fésülgetnek hegygerincek fái; vihar kuszáltan, ott ritkán tud átszállni.  Mintha festegetne a természet keze  minden völgy és oldal színskálával tele. Távoli gerincek kékeszöldet játsznak;  […]

Posted by
Posted in

Belépő

Az idő-óra rugóját valaki túl szorosra húzta, vagy a kerekei lettek túl nagynak alkotva, mert az előre haladása igencsak rohanó. Mintha nyeldesve lennének, oly észrevétlenül tűnnek el a hetek – az évekbe, évtizedekbe gyülekező – hónapokban. Nem tudom, feledékeny vagyok-e, vagy elégedetlen? De olyan az érzésem, hogy alig éltem, s az évek úgy futottak tova, […]

Posted by
Posted in

Mindenen túl

Mindenen túl   Még a fülemben cseng az a döbbenetes csend. Ajtócsapásod hangja suhintott, mint szablya. Szívembe döfött a kés, hiányzó dédelgetés.   Üresebb üreges űr magányra mély magányt szül. Zagyvábbnál zagyvább a zűr, sorsod sorsomra ráül. Lélekcsitító csendünk örökké együtt rezdül.

Posted by
Posted in

Velencei hexameterek

Velencei hexameterek   Tó szeme nyílik reggel, röppen a nádi poszáta. Ébresztőt, riadót fúj, kérdőn csörren a hangja: Hajnalod új lesz-e? Itt ér mégis a régi mederben? Téged kérdez a nádzizegés: – Ó, újra remélsz még? Tetszik a játék? Hexameter-sors. Ennyit is kértél!

Posted by
Posted in

Januári alkony

Januári alkony   Lassan nyúlik a kémény-árnyék a kertben, Lomhán mozdul az est a tétova télben. Eltűnt arcok felhői lebbennek a szélben, róluk gyakran álmodunk, de mégis ébren – Újra elment valaki, most múlt egy éve – Némán kiáltok az elolvadó képre: Velem maradsz, tűnődő lelkembe égve, mit számíthat a test, mi már tetemmé lett? […]

Posted by
Posted in

Vergődő vigasz /Asszociáció/

Vergődő vigasz   Itt kucorgok létem vermében, felém nyomuló falak tövében tenyerembe rejtem arcomat. Halkan sikolt a konok kétely, elfojtott dühök torkomban. Tehetetlen tétovaság gyötör, lábam előtt nyílik száz gödör: át hogyan, hogyan ugorjam? „Talán a hang, talán a szó, talán a vers üt át a félelem falán…”

Posted by
Posted in

Tükör

– Hogy tehetted ezt velem?! – sziszegi összeszorított fogakkal, indulattól remegő testtel. Ujjai kifehéredve markolják a mosdókagyló peremét, szertefoszlott álmok után kapnának, ám azok lassan, de biztosan elillanó füst módjára válnak semmivé a levegőben. A tehetetlen düh váltakozik benne a toporzékoló kétségbeeséssel. Nem érti. Egyszerűen fel nem foghatja, miért. Miért döntött így? Annyi év gyakorlás […]