Posted by
Posted in

A magyar kultúra napja 2019.

A magyar kultúra napját 2019-ben Nyékládházán ünnepeltük a Furmann Imre Művelődési Ház meghívására a Reményi Ede Zeneiskola és a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjaival. A rendezvényre szerzőink blogjából választottunk alkotásokat, így került a műsorba M. Simon Katalin, Virág Barna, Kocsis Erika és Hutás Mihály szerzőink egy-egy verse, valamint Szolnoki Irma rövidprózája. M. Simon Katalin: Hinnünk […]

Posted by
Posted in

Az örök szerelem

Az örök szerelem! Nyílvesszőként hatoltak belém A tél gorombaságai Hol keressem, hol kutassam Hol rejtőznek múltam vágyai Ha fülemre húzom téli sapkámat Megszólal bennem egy ifjonti vágyálom : Kit számomra Isten ajándékoz Örök szerelemben égjen a párom Kézen fogva búban-bánatban Örömben és száz viharban Mindig csak piros almát Szedegettem kosarunkba Ripacsok szennyezték be utunk Nem […]

Posted by
Posted in

Porból lettünk

Porból lettünk   Csak a porból látszik, mily messze az isten, le kell hajolnia, hogy ránk letekintsen.   Porból porrá leszünk, így hangzik az ige, ezért, ha fúj a szél, dobál oda-ide.   Könnyű fajsúlyú lét, gyökértelen világ, leporolt közhelyek között nőtt ideák   miatt, ha fúj a szél, fuldoklunk a portól, létünk előzetes túlvilági […]

Posted by
Posted in

El Camino

El Camino   Csendes hullámokra vágyva vadvizek sodrában kapkodsz levegő után, s zihálásod hangja zúgók robajába fullad. De ugyanígy halna el kipréselt fohászod is.   A természet vigyáz reád, hisz atomjaid részei a mindenségnek és ha erre gondolsz, már nem is akarsz megérkezni. Tudatalattid dermesztő mélyén átértékelődnek a vágyak, s dacos paradoxonná mutálódsz:   bensődben […]

Posted by
Posted in

Mint a vadak

Mint a vadak   Kéz a kézben: elcsépelt szavak. Élünk, vagyunk. Városi vadak.   Létünk hamis. Káprázat, csalás, szellő lebben s oda a varázs.   Ember-porszem kergeti álmát, vakon hiszi mindenen áthág.   Nem mer, nem tud akarni látni: lélek nélkül senki-akárki.   Naiv bolond, úgy sejti boldog s szíve helyén érzelmi foltok.   Fényre […]

Posted by
Posted in

Átölel a zene

Edit Szabó : Átölel a zene Hallom a muzsikát, hátamon hideg jár, gyönyörű dallamok, örömet hoztatok. Átölel a zene, lelkemben örökre, hangját ha hallhatom, vágyamat álmodom. Álmodok dallamot, kísérnek a hangok, zene az életem, oly régen élvezem. Bennem él oly régen, mikortól éledtem, nekem szólt minden dal, velem volt minden hang. Életem elején, éneklés megkísért, […]

Posted by
Posted in

A megfagyott mosoly

Soha nem gondoltam volna, hogy ez a pillanat is el fog jönni az életemben. Párszor a fejembe ötlött, hogyan fogok meghalni, de nem erre számítottam. December utolsó napja volt, tudtam, ez az utolsó alkalom, hogy a kedvenc ágyamban hajtom le a fejemet. Lefekvés előtt – gondolatban – elköszöntem mindenkitől. Senkinek nem írtam meg, mire készülök, […]

Posted by
Posted in

A tengeralattjáró

Holdfogyatkozáskor Legcsillagtalanabb égbolt… Tengeri nyugalom A búvárhajó, fönt siklott, Navigátor világított. * Tengeralattjárós… Vér szavára szolgál hűen. Ha nem jön torpedó. Hatvan ember összezárva, Mennybe mennek, vagy pokolba? * Holdfogyatkozásos Éjszakán, dúl a sötétség. A tenger is alszik! Búvárhajónak fönt siklás. Haladáshoz nem kell lámpás… Vecsés, 2019. február 6. – Kustra Ferenc – TANQ csokorban

Posted by
Posted in

Szárnyalj velem

Edit Szabó : Szárnyalj velem Vörös égbolt, lemenő nap, magasságban szárnyal a sas, végtelenbe visz az útja, nem kérdezem, mi a sorsa. Szárnya libben oly kecsesen, vágya – mindig szabad legyen, repülhessen fenn az égen, messze lásson a vidéken. Szabad élet, szabad madár, szabadságod szívembe váj, veled szállnék oly magasan, csendes éji magányomban. Könnyű szárnyon […]