Posted by
Posted in

FÁZVA

Múzsákról szóbeszéd most ne essen. A hallgatásuk kotnyeles hiány. Többségük csupán hasznos felesleg, vagy hitves, aki hű, de slendrián. A költő sorsát nem írja le senki, ha mégis, akkor vákuum az egész, bár képes olykor önmagát szeretni, de csalódása mindig naprakész, robotol, uzsorát ad a jóért, a rosszat ingyen kapja: csemege, szél lesz minden veszteglő […]

Posted by
Posted in

Itt van már

A tavasz… Itt van biz’ tavasz már. Mi egy új életszakasz, Így derű felé haladsz. Itt van már a tavasz, Élvezhetjük a jó időt, A kellemes langy levegőt. Itt van várt tavasz már. Jó kiszabadulni lakásból, Meg kell szabadulni… kabáttól. Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – 9 soros versforma, anaforában.

Posted by
Posted in

Lelkiismeret1

Lelkiismeret 1 Korunk legnagyobb vétke Ha megszűnik a lelkiismerete Erre törekszik az áldemokrácia A börtönbe kényszerített filozófia Lelkiismeret nélkül, csak Virtuális élet létezhet Ez ad az emberi léleknek Egyetlen megbízható védelmet Őserdőkön, szikkadt mezőkön Vágtatok egy meseparipán Célom lelkem üdvössége Mit elérhetek a lelkiismereten át Ha elveszik tőlem Az Istentől eltávolítanak Elvesztem ártatlanságomat Elvesztem emberi […]

Posted by
Posted in

Csalfa idő

Víz felszínén táncol a reszketeg fény, hamisan duruzsol a vaskos magány. Falevelek között szellő lengedez tovatűnt idők emléke sóhaján. Gondtalan, csalfa ifjúság… elhagytál, te, kivel éltem aranykorát nyűttem. Sebaj, szivárványszínűben őrizlek. Visszatérésed már valószínűtlen. Szelíd napsugár ölel egy odvas fát – érzelmi kárpótlást múltért nem adhat – csak a jelent és sugárzó önmagát. Csend betakar, […]

Posted by
Posted in

Már…

Látszik, hogy ideér a tavasz… (Senrju) Már látszott, hogy a Mezőn, nyílnak virágok. Jó volt élveztem. * Láttam szépséget, Gaz-féléket, halomban. Orromban illat! * Jó levegőn, jó Volt… virág kezdemény… volt. Illat és látvány. (3 soros-zárttükrős) Már látszott, a legelő virágai nyíltak, Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak… Már látszott, a legelő virágai nyíltak. A réten már, […]

Posted by
Posted in

Délutáni kávé mellé

Délutáni kávé mellé kissé elhízottan születek szorgos kezek között meleg fészekben, ahol a pokol éget ott érzem jól magam ott hízok, duzzadok hallgatag aztán színes ruhába öltözöm fehér, piros, barna, sárga, mint a tavasz,olyanná leszek, és édes álmokat hordozok minden kézbe beleférek és olvadok, olvadok… az utolsó felvonás az enyém egy nagy dínom dánom idején […]

Posted by
Posted in

Márciusi csoda

A március csodája: a fácánkakas virító ruhája, a kék ibolya szerény illata, a cseresznyefa dallama… A zöldellőn éledő határ a kifehérített, habos fák azúros égen éneklő cinegék táncolják a tavasz énekét… A fészekrakás öröme édesíti a lelkünket, a téli ruhát levetve újjászületünk színesen. Tavasz! Tavasz! Zsong a szerelem! Lédikó

Posted by
Posted in

mondd hová igyekszel…

mondd hová igyekszel oly mélabúsan töppedt gondolatod sebzett szárnyain zárolt érzéseid poros sarokban egyik sem állna meg saját lábain az idő vasfoga húsodba mardos vajon hova lett a kócos ifjúság elme még néha emlékek közt szálldos foszlik a gondolat alkotta világ de megrázod magad és újra éled szerelmet vágyat és mindazt ami kell a lángból […]

Posted by
Posted in

virágban minden…

cinkelt lapokkal köszöntött az este virág nyílik itt-ott a domboldalon fázósan bújik párjához a fecske tavasz-tüze él már a kajszi-soron virágban minden az éjszaka hideg lenyugvó napot a rigó üdvöli füttye még hosszan száll és megremeg a táj ahogy a tavaszt újra éli elmúlás után újra éled minden az aranyág és a jácint virága már […]

Posted by
Posted in

egyik kézzel elveszünk…

egyik kézzel elveszünk a másikkal talán adunk isten teremtményei vagyunk szomorún nevet rajtunk ő is rádöbbent a teremtés nem sikerült jóra talán egyszer kijavítja ha üt az utolsó óra de Róma hiszi azt hogy ő tudja csak a választ miközben az idő a falról minden színt leválaszt előtűnik a kapzsiság bűnében fetrengő klérus ugye te […]