Posted by
Posted in

“Ha meghal a Nap”

  Ma láttam vérezni a hajnalt, mikor öléből kifordult a Nap, és elindult isteni útján az égen, tudom, ezt teszi nap mint nap, az ő törvénye, melyet betart, hogy jól működhessen a világ. De hogyha meghal, oda minden, osztozni nem kell már a kincsen, az se lesz, aki sírját ássa, hamva ráhull a vak világra.

Posted by
Posted in

Lábnyomok

Enyém, tiéd, másé, ki tudja hányan jártak itt, az ember könnyen feled, csak az idő tartja számon, de ma nem képes megszólalni, mint Bábel tornyának építői, túlharsogják egymást a lábnyomok, mi eddig ép volt, ma porladni látszik, szem elől rejti szürke homok.  

Posted by
Posted in

Dallam

  Esik. Ablakomból nézem gondolatok nélkül. Jó ez az álmos semmittevés. Eleven ritmust dobol a csend, dallamot keres, hogy verssé legyen, nem kell most a rím, nem kell a szó, hallom zenéjét, és ez olyan jó!

Posted by
Posted in

Mindennapi kenyerünk

  Nagyanyánk idején jó kenyeret ettünk, naponta egy malomkeréknyi fogyott, szüleink az asztalhoz nem ültek gonddal, hogy a családnak jólessen minden falat. Délutánonként suhanc testvéreim az erdőből száraz ágakat hoztak, a kemence mellé rakták rendben, mert a kenyérsütésnek járt a tisztelet. Nagyanyánk mindig szombaton sütött, vasárnapra legyen friss kenyér, pénteken este megfőzte a krumplit, annyit, […]

Posted by
Posted in

Elindulásom / Besztercére emlékezve

Akkor is hullott a levél csak én nem láttam az utat feléd többször megjártam de azon a napon minden más volt magammal vittem legszebb álmom hogy legyek állhatatos mint a fenyő lombja s ez nem volt életem szalmalángja úgy éltünk hogy elszállt minden kétely az idővel múlt álarcos ifjúságunk s bár a város arcát is […]

Posted by
Posted in

Tündöklő kékség

Tündöklő kékség Mielőtt elszenderedtem, egy kék virágcsokorra vetettem utolsó pillantásomat. Megpróbálom leírni, de szavakkal nem lehet igazán visszaadni mindazt a szépséget, amit álmomban láttam. Felébredve még sokáig éreztem azt a varázslatot, ami akkor elárasztott. Ha megfesthetném, talán Ti is átélhetnétek, amit én, de sajnos nem rendelkezem ilyen képességekkel. Ez nem is az én dolgom, kiváló […]

Posted by
Posted in

Kiléphet az árnyékból?

Kiléphet az árnyékból? Testvérei közül a legfiatalabb Irén volt. Amikor édesanyját tizenkét éves korában elveszítette, a bátyja, Jankó gondoskodott róla és beteg édesapjáról. A nővérei, Paula és Lenke Kistarcsán élték a kitelepítettek nyomorúságos életét gyermekeikkel. Ő akkor még fel sem foghatta, mi történt. Egész életére árnyék vetült, sohasem juthatott a fény közelébe. Jankó mélységes szeretettel […]

Posted by
Posted in

Kiszolgáltatottak méltósága

Kiszolgáltatottak méltósága Az élet kiszámíthatatlan. Egyik nap olyan öröm ér, amire évtizedek múlva is szívesen emlékszem, a másik nap pedig olyan sötét híreket ont, mint a katasztrófák, háborúk, nyomorúság, gyógyíthatatlan betegségek. Ezek változó hatással vannak rám, mint ahogy minden ember mosolyra fakad, ha egy kismadarat lát repülni, vagy a napsugár fénye árad a rejtett zugokba. […]

Posted by
Posted in

Közeleg a vihar

Közeleg a vihar Zsigereimben érzem, hogy hamarosan kitör a vihar. A sötét felhők közül mindjárt lecsapnak a villámok. A szél zúg, dörög az ég, a tenger hullámait korbácsoló, ördögi táncra hívó, erősödő fellángolások máris ideértek. A parton állok, előttem a nemrég még nyugodt víz óriási erők hatalmába került. Becsukom a szememet, de hallom a sirályok […]

Posted by
Posted in

Soha nem feledem őket

Soha nem feledem őket Fényképeimet nézegetem. Borús, ködös az idő, hideg a tél. A havat eltakarítottam a házunk előtt, most letelepedek a meleg szobába. Előttem sok száz fotó. Gyermekkoromban is szerettem ezzel foglalatoskodni, de most, hogy idősebb lettem, még gyakrabban előveszem a fotóalbumokat, a dobozokban tartott emlékeimet. Először nagyszüleim néznek rám, a teraszon állnak. Még […]