Posted by
Posted in

BOSZORKÁNY – de nem seprűnyélen

Kinek lelke, mint a pokol olyan sötét fekete, nevéből még egy betű sem kerülhet a versembe. Össze-vissza halandzsázik, tücsköt-békát kiabál. Környezetét bepiszkítja, mozgása egy maszkabál. Kézzel-lábbal kapálódzik, erre néz ám arra lát; nyelve mint a kígyó sziszeg, amit mond, az mind csalárd. Ne higgyétek egy szavát sem, ha kérdez is hazudik! Teletölti a poharát, csalással […]

Posted by
Posted in

Varázsa kettőnk városának

Ott, ott mész te. Itt, itt megyek én. Ezek vagyunk mi. A varázsa kettőnk városának. A hely ahol maradni akarunk a hely ahol boldog minden pillanat a hely ahol te vagy a királynő, én meg a király. A varázsa kettőnk városának. Elillan a bánat egy szóra innen elmarad a szavak ütközése elhangzanak a visszafogott mondatok […]

Posted by
Posted in

1 éve

Már egy éve megszűnni látszik a tér, és idő miattad. ami most vagyok, az tőled kaptam te adtad. Te adtad azt, hogy egy jobb ember vagyok, és hogy szerethetlek ez ami nekem igazán fontos. Felépítetted önbizalmam apró várát, eltüntetted a múltam sóvájgó ködfoltját. Elástad mélyre a sötét bánatom, mindened, és mindenem áthatod. Amit irántad érzek, […]

Posted by
Posted in

Szürke Dorián

Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát. Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ. Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll. Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből […]

Posted by
Posted in

Időkig

Nem láthatod az ajtót , mert már az égen van. Jól nézzel ki itt lent , jó amid van. Nem tanultunk belőle hogy voltunk már itt korábban. És futottunk a töltény elől, az elmúlás korában. Sosem tanultuk meg hogy voltunk már itt, s futottunk előle. Ha kérnél is , már nem kapsz belőle. Hagyd abba […]

Posted by
Posted in

Mondd

Mondd , szereted hogy ha a szemedbe nézek olykor? Nem bánt az hogy amit látsz hamis? Vagy hogy a szemem fénye hazudik? Mondd , nem bánt téged ha óvatosan a hajadat a füled mögé teszem? szereted ha a szeretet várakozik? És mondd drága mit látsz bennem? Mikor tekinteteddel elmerülsz a lelkem mély erdejében? zavar hogy […]

Posted by
Posted in

Olvadás

Betakarja a tél már rég a nyarat, a szívemből hullik minden darab. Betakarja a tél már rég az emlékem, és a lelkem belülről rét a szemétben. És ilyenkor megfagy egy kicsit a lelkünk is, elbújnak és előjönnek a gonosz, szürke felhők is. Megfagy ilyenkor valamennyire az érzés is, és majd tavasszal elfolyik, mint a párás […]

Posted by
Posted in

Felejthetetlen nap

És ha a mennynek valaha kapuja volna, te biztosan onnan származnál. S bár nem biztos a mennylétezés sem, mégis oly nagyon hiszek benne. Látod fentről, hogy már nincs nekem ott hely. Nem mersz szólni, mert szeretsz. A felfelé úton haladva szépen, lassan elfelejtelek. Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Sírkövem felvilágít az ott állók szemébe. […]

Posted by
Posted in

Fényjel

Az elmém beleolvad a te elmédbe. Beleesek a gyönyörű szemedbe. Beleesek a fényedbe. Fényjel vagy az isten istenségében.

Posted by
Posted in

Greenpeace

Súgták, hogy van valami fura a levegőben, És az ezt mindenhol mondják, mégis szomorú vagy a végén. Azért egy mosoly belefér. Gyere, feküdj a másik oldalamra. Amikor a halottak itt vannak velünk. Dobban a szív, az álom életre kell. Színesen látok hozzád el. Hideg az én oldalam és a tied? Nem fog fájni semmi szívem, […]