Posted by
Posted in

Látomás

  – Látomás –   Prófétáink végszavára megmozdul a nagyvilág. Urunk végre-valahára nem áldozza fel fiát. Szétkent bogár szélvédődön. Földbe taposott narancs. Rothadt ételünk a börtön, szemétre hányt ősparancs. Amikor a tett felébred, haszontalan lesz a szó. Nem mond senki misét érted, felbillen a hintaló, sár temeti be a berket, megremeg az életfa, sziklába fúrt […]

Posted by
Posted in

Abandonia

  Abandonia   Lerombolt kis házak helyén épült börtön Vonagló vágyak a döngölt nyirkos földön Testidegen félőrült játékszabály Lefolyhatatlan, kopott zománckádak Csempékre kent barna nyers utálat Ne pofázz soha, csak üríts, zabálj Gyermekruhákba botló belső játszótér Félig elásott halott, de talán még él Füstös falú megroggyant kisváros Levedlett arcok málló mankóhegyek alatt Horpadt kutya rágcsál […]

Posted by
Posted in

Beteljesületlenségben

Lennék takaród a hideg szobában Lennék hajadban tavaszi virág Mennék utánad, amíg visz a lábam Földbe taposnám múltad bánatát Raknám a gondjaid hármas koporsóba Szánnám könnyeid síró énekét Bánnám, ha életed boldogtalan volna Tudnám, a szép szó milyen sokat ért De fájdalom vagyok, mi ébredéskor kínoz Hideg izzadságod fagyos éjszakán Én vagyok a bántó, megfejtetlen […]

Posted by
Posted in

Itt leszek

Nincs rettegés, nincsen álom, csak mi vagyunk ketten. Te meg én. Te, mint életem, s furcsa halálom a megnyugvás fehérlő tengerén. Nincs bátorság, nincsenek vágyak, ahol a béke hosszan megpihen. Érzem hullámzó vízágyad, hadd feküdjek le melléd, igen. Nincsenek hősök, nincsen temető, senki nem áldozhatja fel magát. Méhedben lakik a változó jövő. Érzed-e, amit magzatod […]

Posted by
Posted in

Rólad szól

Hangod majd feléled Dalolni volna jó Felszállhat az ének Egy szárnyas hintaló Ha életed a játék Csalnod nem szabad Semmi nem ajándék A szépség elszalad Lyukas cipőd talpát Az idő rágja szét Tündérek betartják A múlt ígéretét Évek jönnek-mennek Egy dal csak rólad szól A hang még nem pihen meg Visszhang válaszol A láthatáron állva […]

Posted by
Posted in

Nárciszok

Vashideg korlátra támaszkodó reggel. Csikorgón érkező helyközi vád. Napos délután, hazug szeptember. A jók mennek el. Az áldott család. Köhögve váró megállócsikkek. Merészen bődülő vén buszmotor. Pislogó értelmed tétován billeg, valami érkezik, félresodor. Meddig szégyenül velünk a jelen? Kabalánk miféle értékvagyon? Csöpögve vérzik a történelem, összeroskad egy másnapon. Átjárja testünk a város szaga. Zsebünkben morzsák […]

Posted by
Posted in

Szerelmünk nyoma

Kipirult és gyöngyös aranyhomlokodra Fátyolcsuklyát borít lassú esti fény Ölelésed hosszú, forró nyaram volt ma Mint az izzó gömb egy világ tetején Erdő szélén rejtett bársonyfüves ágyban Megtaláltam bűvös pézsmaillatod Szemedben a kéklő mennyországot láttam Suttogásod lágyan torkonragadott Távolabb a néma Földszellem nevében Két lábon figyeltek szürke vadnyulak Tarka pillangó szállt bal válladra éppen Fájó […]

Posted by
Posted in

Lépcsőn

Leültek a lépcsőre, újságpapír zizegett alattuk. Valahol fülsértően csikorgott egy villamos. Az előttük elterülő aluljáróban folyamatosan áramlott a tömeg. A szakállas falnak támasztotta hátát, becsukta a szemét. Sóhajtott egyet. – Nem az jelentette a bajt, hogy nem voltak ötleteim. Sőt, talán túl sok újítást vezettem be. Meggyőződésem, hogy szükség volt rájuk, hiszen tovább akartunk lépni. […]

Posted by
Posted in

Sajtkukac

A lakás – Hülye vaaagy? Mit csinááálsz? Az ordítást a szomszédok is tisztán hallották, és nem örültek neki. Napi nevelési rutin, ki így, ki úgy szokta meg. Az alacsony, tömzsi nő a szoba közepén állt csípőre tett kézzel, szigorú tekintettel nézett a heverőn álló négy éves kislányra. – Normális vaaagy? Az újabb ordítás már meg […]

Posted by
Posted in

Öregek (novella)

Székely-Máté László: Öregek A kezdet A rádió halkan zümmögött a nagymamaszagú szobában, ott ültem mellette a padló szélén a szőnyeg peremén, és tátott szájjal néztem a mélyzöld varázsszemet, ami a rádió vászonborítású előlapján világított. Régi emlék, de most nagyon élénken vágott belém, ahogy a még mindig működő csöves, fakávás rádiót láttam a csúnyán összevert holttest […]