Posted by
Posted in

Frida Kahlo Tűzvirág című képére

Tűzvirág Tűzvirágon ringó, illatán bódító Karmazsinként izzó, vágyad add nekem. Szórd szét szép szerelmünk, örömünkben teljünk – Legyél ma velem. Bíbor hold ha éget, szülessen az élet Nyíló szép virágom, öleljük egymást. Rejts el most magadba, szoríts karjaidba – Álmodj ma csodást. Vágyunk fojtva felel, izzó csókot lehel Szirmok skarlát fényén, életünk virul. Leszakítottalak, magamban […]

Posted by
Posted in

Így pocsékolj könnyedén

Boltba mi ha elmegyünk, egy halom kaját megveszünk. Hazavisszük, elpakoljuk, fiókokba bedugdossuk. Pár nap múlva megtaláljuk, fele rohadt, de nem bánjuk, pocsékolhatunk a kukának hála, a szemetes pont erre lett kitalálva. Múltkor a bolt kijáratánál állva, a bolti konténert meglátva felcsillant a szemünk. Hisz haza se kell vinnünk a sok nehéz csomagunk! Időt ezzel spórolunk.

Posted by
Posted in

Páva

  Páva     Áttetsző uszály kúszik mögötte. Malachit legyezőjét kitárva háremét vonzza, hipnotikus szemekkel bűvölve tyúkjait. Násztánca lenyűgöző. Fénylő mellénye drágakő, türkizszínben pompáz. Zafírként ragyog rezgő bóbitája. Hangja fals illúzió, érzékek falát leromboló.

Posted by
Posted in

Ősz búsong…..

Ősz búsong a tájon, Mint ősi várrom, Mely omló kövei közt, Tudja, ideje lejárt! Tél közelít már, Deres a határ, Köd leple alatt, Szürke a táj! Hulló falevelek, Elmúlást emlegetnek. Vastag az avar, Szél söpri már. Fájó az emlék, A tél hidegét, Nem oldja fel már, A szép szivárvány! Paul Verlaine verseskötetét olvasgatva a legszebb […]

Posted by
Posted in

Világ bolondja

Legördült a függöny, az előadásnak vége, Állva ünnepelte őt a nézőtér közönsége. Színészt, ki csendesen állt a színpadon, Szemében könny, szívében fájdalom! Felgördül a függöny, harsog a vivát, Mosolyog, nem láthatják hatalmas bánatát. Meghajol, szeméből könny pereg. Boldogságtól. Mondják az emberek! Pedig ha tudnák, ha éreznék talán, Milyen “vígan” játszani egymás után, Ha elvették tőled […]

Posted by
Posted in

Tizenegyedik parancsolat

Nem vagyok hívő, de ateista sem, Én a megváltást másképp képzelem, Nem hiszem, hogy bűnösnek születtem, Még ha ezt is mondták ki felettem! Mit tettek az ősök, nem érdekel, A tudásért mindig szenvedni kell, De nem utólag, és századokon át, Hogy mindenki bűnös, ki megélte korát! Csak azért élünk, hogy vezekelj, ember, Mert másképp a […]

Posted by
Posted in

Tétova

B. Mester Éva   Tétova   Az egyik kezemben kárhozat van, a másik kezemben tán’ csoda, tökéletesen tökéletlen neve sincs érzés mámora.   Az egyik léptem hozzád indul, a másik léptem sehova. Mennék, maradnék malmai közt minden lépésem tétova.   Az ösztön azt súgja, vársz még rám, a szív hevesen bólogat. Öngyulladással utat perzsel, kitárja […]

Posted by
Posted in

Látomás

  túl csipkés hegyeken, örvénylő fellegen, aranyba öltözött, jól fésült alkonyon hallgasd, hogy bekopog az éj az ablakon, s csillagot csókol az égbolt arcára  

Posted by
Posted in

“Szeresd a Nőt!” – pályázati eredmény

2017. március 7-én közvetítettük élő nőnapi műsorunkat YouTube csatornánkon: A műsorban közreműködtek: Kocsisné Heiler Éva, Mészáros Zoltán, Zsoldos Adrienn, Zsoldos Árpád A műsorban bonyolítottuk le a “Szeresd a Nőt!” című pályázatunk eredményhirdetését, melynek írásos változatát jelen cikkünk tartalmazza. A beküldött alkotásokat négy kategóriára osztottuk. A hölgyek által beküldött versekre, prózákra, valamint az urak által beküldött […]

Posted by
Posted in

álarcot fel

Előtted van annak képe, hogy egy férfi, s annak nője, hajba kapnak, civakodnak, ahogy szokás, durcáskodnak? Erre mondta egyszer oda, egy jól képzett terapeuta: „Mikiegér álarcot fel, vitatkozni így kezdjen el!“ Képzelheted milyen nehéz gorombának megmaradni, ordítani átéléssel, ha mikiegér bámul éppen. Koncentrálnod kell itt apám, a játék nem megy babra, nehogy már egy egérféle a cirkuszt így […]