Posted by
Posted in

Ott az otthon, ahol a szeretet

Rigó Réka reggeli éneke jelezte, ideje elkezdeni a délelőtti foglalkozást. A jóságos Bagoly Béla bácsi így hát leszállt az Erdei Játszóház közepén álló tölgyfa egy alsó ágára, és gallyakból tákolt foteljében kényelmesen elhelyezkedett. Előszedte vastagkeretes szemüvegét, és felhelyezte nagy narancssárgás szemeire.  Tollfüleit hegyezni kezdte, hogy meghallgassa a kerti-tavi-erdei-mezei-házi gondolatokat. A nagyobbak már tudtak írni, a […]

Posted by
Posted in

A rigó balladája

  A szomszédok összefutottak a hírre. – Ki talált rá? Mióta ült ott? Tényleg a kezében volt? Akkor leveszik a cégért? – sutyorogtak. Hogy hogyan történt az eset, azt csak a fenyőn felette fészkelő rigó tudta elénekelni. Naphosszat mantrázta, szüntelenül. Társkeresés mézes módra – kezdte trilláját rigó módra. Kőhalmi Eszter hintaszékében mézeskalácsszívet szorongatott, s a […]

Posted by
Posted in

Prágai kiruccanás

Az Úrnak hála, jó sorsunk idén pár napra Prágába vezérelt, május elején felkereshettük az „arany várost”. Utazni fárasztó – szokták mondani, s esetünkben ez teljes mértékben igaz. Mert bár végig jó minőségű autópályán visz az út, azért mégiscsak majdnem hatszáz kilométert kell autóban ülni. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági fejlődésük kikövetelte útfelújítások miatt […]

Posted by
Posted in

Verselek…

Írok, írok, koptatom a tollat, Közben jön, következő gondolat. Persze nem tollkoptatás a lényeg, Hanem… írásban vajon van lényeg? Vörösmarty Mihály biz’ nem lehetek, De ettől még verselni szeretek. Én ilyeneket tudok leírni… Nem haragszok ha, nem fogsz olvasni. Vecsés, 1998. november 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vasútállomás

Először is, a barátnőm volt az, aki meghívott magához hétvégére. Nem voltam ismerős ezen a vidéken, még osztálykirándulás ürügyén sem jártam arra sosem, de ennek nincs jelentősége. Másodszor, megint ő volt az, aki olyan kritikátlanul viselkedett, hogy elegem lett belőle. Egész éjjel csinálta a cirkuszt, kiabált, és amikor odáig vitte a balhét, hogy két pofont […]

Posted by
Posted in

Vándorkomédiás

Sokat szenved a vándorkomédiás. Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. Nappal koplal, este nincs vacsorázás, Fáradt, mire szénapadlásra felér. Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. Vándoréletben nincs normális élet. Ellenséges, lenéző környezet való, A képzelet állít neki síremléket. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Félidőben…

Újra jó idő jár, fú a langy szél, Lépte enyhén koppan ’mint ideér. Emlékeinkből kibújik a jó, Szép az emlék, másra úgysem jó. Betöltöttem a negyvenkilencet, Elővettem régi emlékeket. Kezdek már én is nosztalgiázni, A rossz emlékeket is szépnek látni. Bízom, hogy csak a felénél járok, Jövő évezredből sokat látok. Inkább hosszan nosztalgiázzak, Semhogy hosszú […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elég!

Rózsa Iván: Elég! Egyszer minden elég… A Földnek parancsolja Isten: elég! Elég vele együtt fösvénység, irigység, kevélység… Nyoma sem marad semminek, nincs reménység… Hogy poraiból újjászülessen az Élet, Mint valami főnixmadár: Egy más dimenzióba téved, Ahol Rá már Isten vár… Budakalász, 2019. május 16., Kovács Lajos gondolatai kapcsán…

Posted by
Posted in

Esik

Esik a tavaszi eső, Vizes az út. Ettől szép erdő, mező, Téli kiút. Zöldül erdő és árokpart, Vizes a fű. Időjárás hozza tavaszt, Ez már nem mű. Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vége a szenvedésnek!

Rózsa Iván: Vége a szenvedésnek! Bár a talpa alatt a talaj nagyon égett; A tékozló fiú mégis a saját útjára lépett. Ezen halad azóta is szüntelenül-rendületlenül: Célja a Végtelen, ahol minden vágya teljesül… Úgy teljesedik be, hogy egyben kioltódik: A Végtelenben minden problémája megoldódik. Szeretteivel él együtt továbbra is, akikkel akar: De betegség, öregség, halál […]