Posted by
Posted in

Barangolásaim

Barangolásaim Az értől az Óceánig Az emberi élet megjárhatja kalandos útját Füttyszóval,zsebretett kézzel Vagy görnyedt háttal mázsás teherrel Mennyi elágazás került utamba Vihar tépázta hegygerincek Füsttengerré váló hiú remények Előttünk jártak szellemóriások Tettek is értünk,,nem úgy mint mások Kik ideológiákkal jól lakattak S éjjel, nappal szabadságról papoltak Amit erkölcsileg elértünk: kifordítottak Visszahozták az ősi bálványimádást […]

Posted by
Posted in

Emlékeztek?

Emlékeztek,együtt repültünk, szellők szárnyán hegedültünk, együtt,veletek,mind annyian jó volt,repülni,szárnya van ma csak a régi képzeletnek álmunkban együtt repkednek kiket szétszórt a robbanás emberi éltünk,valami más vártunk,hogy repülhetünk beteljesedik szerelmünk, boldogságban felhők felett álmodjuk,de nem lehet, emlékek törnek elő,várjatok! Ha majd újra lesz szárnyatok újra együtt repülünk,szállunk, ölelésre,csókra vágyunk!

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Emlék-foszlányok

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő, hajlong: a tengermély lényeinek tetsző; ringatja végtelen – fényes pódiumán, libben tündérbája – csillog a víz fodrán; vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja, tünemény szépségét a mélybe álmodja! Ilyenek: illanó foszlányú emlékek, harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett, de a sejtek hűen megőrzik a rezgést, érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét; bárhol […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Hozsánna kikelet

Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Oh, tavasz!

Tavasz, te ravasz, bohó szerető, késve érkeztél a körtáncra, akárcsak egy henye úri delnő, lassan mozdultál a románcra! Lásd: feszeng már ágban a rügy, bimbó, hosszabb a nap – rövidül az éj, játszik a zefír – fütyüli rigó; cirógass meleg – jöjj drága fény! Ölelj életet – mi vágyja – mindbe, csorgó patakba nézzen a […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Áprilisi tréfa

Áprilisi tréfa voltál,‎ tengert vittél, cseppet hoztál;‎ a virágméz csók ízére‎ folyt kikerics méreg vére!‎ Napsugárban fürdött lelkem,‎ szavad hangját, ízét leltem;‎ kikelet volt, legszebb tavasz,‎ kedély csordult, a bú szakadt!‎ Lebegett a vadrózsaág az április hajfonatán; lágy szellő bújt fűzfa bojtján, gyönyör zengett rigó torkán!‎ Tolvaj jöttél – ki nyájasan,‎ megnyerően, bűbájosan;‎ lopja a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Halhatatlan halottak

Rózsa Iván: Halhatatlan halottak A halhatatlanságról csak álmodoznak a halandók; a halottaknak ez már természetes állapot. Élő halandó sosem tud halhatatlan lenni, halott halhatatlan nem tud újra élni. Csak más formában, alakban és névvel, ha hiszünk a reinkarnációban. Halandóság és halhatatlanság közötti köztes, átmeneti állapot a bardo, a félálom. Félünk-e az álmainktól? Egyes halandók félnek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élet?

Rózsa Iván: Élet? Születés, halál: Egyszer minden utolér… Amúgy éldegélsz… Budakalász, 2019. július 30.

Posted by
Posted in

Te csak hívj!

Te csak hívj! Te csak hívj, ha szomorú vagy, és nevetés ajkadra fagy, ha többé élni sincs kedved, szíved fájdalomtól szenved.   Változást nem ígérhetek, de mindig melletted leszek, hóviharban, szélben, fagyban, a simogató tavaszban.   Régi érzés már elhamvadt, barátként mégis maradtam, ha a betegség ágyba dönt, hívj, ha a fájdalom elönt.   Gyógyulást […]

Posted by
Posted in

Örök nyugalom

Mikor már téged hívnak távoli fények, és kóborolsz sugárzó csillagtájakon, szívdobbanás, mint meteorütközések, szerterepülnek izzó villámszárnyakon. Míg hologramod fénylőn ível az égre, a perc töredékéig még életre kel, visszahullva, átváltozva égszínkékre, szellemfénye egyesül a végtelennel. A fény örök ölelésében lebegve, a ragyogó világosság magába zár, leszel az égen átsuhanó fénykéve, mely a holdsugár hátán néha […]