Posted by
Posted in

Aspektusok

További híreink… Tegnap a reggeli órákban… Kiskarma község határában… Az útviszonyoknak nem megfelelően hajtott… A megengedettnél nagyobb… Ittas egyén okozta… Elgázolta és cserbenhagyta… Áldozata…. Özvegy Egyvalakiné… A kórházba szállításkor… Akkor… Reklámmal folytatjuk… Szenzációs árajánlatunk… Dohos szájízű reggel… Alig ébredt fel… Álma izzasztotta… Gyűrött dobozban cigaretta… Vibráló ujjakkal kutatta… Hideg víz tarkóját nyugtatta… Üres, másnapos, felesleges… […]

Posted by
Posted in

Megjelent Boross Teréz Ilona újabb kötete

” Zenét, muzsikát tartogat a kötet. Lélekzenét. A költő lelkének muzsikáját. Ezért is adtam a könyv elejére kért soraimnak a szokványosabbak helyett az Előhang címet. Kortárs zene persze, amelyben nem a habkönnyű, cukorkás dallamok csendülnek fel. Nincsenek szabályos, írásjelekkel lezárt mondatok, de vannak egyidejűleg többféle asszociációt is gerjesztő, gyakran meghökkentő – néha talán nem mindenki […]

Posted by
Posted in

Madárének

− Kitől is van ez az idézet? – kérdeztem a magyar füzetem fölé hajolva. − A családi szállóigére gondolsz? Gárdonyitól – felelte anyám, majd kivette a pogácsákat a sütőből, és a forró tepsit a platnira tette. Sosem értettem, hogy nem égeti meg a kezét konyharuha nélkül. − Ha meghűlt, egyetek belőle. − Azzal magára terítette […]

Posted by
Posted in

Várok rád

Részlet a Házasodni minden áron c. elbeszélésből Abban az esztendőben a hegyek felől korai havazást hozott a szél a háromszéki tájakra. Szerencsére az emberek végeztek a betakarítással, az őszi szántáson is túl voltak már, csak néhol gubbasztottak a csűrben még nagy halom hántásra váró kukoricsacsövek. Bartáék épp vacsoráztak, amikor szerényen kopogtak az ajtón. – Édesanyám […]

Posted by
Posted in

Szilánkok I-XI.

Osztályom I. Harminckilenc gyöngyszem volt az enyém, Szanaszét gurultak az idén. Újra felfűzném, ha megtehetném. Derűlátásom II. Harmincöt évem még parázslik éjjel, Energiám még tud hatni nappal, Az élet magas órabérrel dolgoztat. Haiku III. Szétázott könnyeim jégvirággá nőttek. Hiába ültetnéd el őket, Csak harmat hullana belőle. Tárlat IV. Üveg mögött a becsület. Kártékonyak hozzá ne […]

Posted by
Posted in

A kis herceg lábnyoma

A kis herceg a kígyómarás után kába fejjel tért magához kedves bolygóján. Körülnézett, rögtön eszébe jutottak vulkánjai és féltett rózsája. Vidáman sietett hozzá. Rózsája messziről piroslott, csak úgy sugárzott róla a szemrehányás: – Hogy tudtál ilyen hosszú időre magamra hagyni? Egy vihar majdnem kettémetszette a gyönge száram! – Hosszú időre? Hiszen siettem vissza hozzád! – […]

Posted by
Posted in

Kőpad az olajfák hegyén

Lágyan tűzött a délutáni napfény, a Jeruzsálem körüli hegytetők fölött látni lehetett a vonuló gólyákat. Turistabuszunk néhány perce érkezett meg az Olajfák hegyére. Jézus innen lépett be Jeruzsálembe. Miután megcsodáltuk a lábaink előtt heverő óvárost, a Szikla-mecset aranyló kupoláját, nagy várakozással indultunk a Getsemáne-kert kacskaringós törzsű olajfái közé. A XXI. század zaja kint rekedt az […]

Posted by
Posted in

Angyalra várva

Havazik, hull a dermedt fűre, behinti a háztetőt, s végre, ablakom előtt a meztelen fa hófehér hálóinget ölt.   Ilyenkor felébred lelkemben a gyermek angyalváró hangulata, szaloncukrot főz anyánk, mi körülüljük a nagy asztalt, és frissen sült kekszek illatában színes papírok, ollók s két kezünk a fenyőfát karácsonydíszbe öltözteti, ünneppé varázsolva a várakozás perceit.   […]

Posted by
Posted in

Csodálatos gyerekkor

felhőkbe néztem szakadatlan így feküdtem hanyatt a füvön tiszta friss volt kékesen a lég házunk úszott a legtetején igazi szilva volt a fagylalt dús húsába nagyot haraptam mázsányi sárgabarack függött a szerteágazó gyümölcsfán édesanyám sok lekvárt főzött hullott és szedtük lankadatlan karját nyújtotta a vörös Nap meleg mély délután a nyári kukoricagóréban ültünk kukoricacsövek szemei […]

Posted by
Posted in

Robogás

    Árnyak, fények… út szélén a fák állnak, nézik, mint robog vonatunk az út vége felé.   Ritmusa ringat, néha ráz, néma tájban zord állomás, egy perc megálló, indulunk tovább, utánunk egy fa álmosan integet.   Kezemben könyv, hű útitárs, menny és pokol között nem is lehetne más…   Az ég tiszta kék, a […]