Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A valóság csodája

Rózsa Iván: A valóság csodája A valóság csodája a csoda valósága: Rád bíztam életem, kire bíznám másra?! Misztikum maga a tény is, hogy létezünk: Van még bolygónk, bár egyre szűkül életterünk. Budakalász, 2017. április 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nincs Új a Nap alatt

Rózsa Iván: Nincs Új a Nap alatt („Halál nem létezik, csak kozmikus lakcímcsere”- Edgar Froese) Nincs halál, csak régi-új más-állapot: Áthat más-otthonodban is, mi a Földön áthatott. Ki a Földön nem igazán élt, máshol sem fog: Ez az ős-igazság, működnek a kozmikus viszonyok. Budakalász, 2017. április 29., a Tangerine Dream zenéjét hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az igazi ön-állapot

Rózsa Iván: Az igazi ön-állapot (Pozitív utópia) Az igazi ön-állapot az Egót felülíró állapot. Az Én bűvkörén túllépő állapot. Az önzetlen állapot. Az objektív állapot. Ami mégis Te vagy, de önmagad. A Te véleményed az, ami senki véleménye sem, még a Tiéd sem, hanem Önmagadé. A lecsupaszított lényedé. A kiüresített és új élettel megtelt ön-lényedé. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ébredések

Rózsa Iván: Ébredések (Awakenings) Felébredni a mély álomból, A tökéletes katatóniából, Egy újra ismerős dallam Katalóniából, Egy régi-új illat Anatóliából, Csodát tettél, pedig tán buktál anatómiából, Egy jövőbe ható üzenet a mából, Egy film egy más-állapotból, Egy más-állapotról… Budakalász, 2017. április 28.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ürességgel teli űr – A Borzalom

Rózsa Iván: Ürességgel teli űr- A Borzalom (Apokalipszis most) Elszakadva a világtól, Elszakadva önmagadtól, Nem marad más, csak a Semmi: Így kellett ennek lenni? Budakalász, 2017. április 28. („Ne hallgasson senki véleményére, még a sajátjára sem!”- Kurtz ezredes)

Posted by
Posted in

Sajnálom

Sajnálom.     Hetek óta nem látom az öreglányt. Furcsa mennyire megszoktam. Kávézás közben reggelente nézem a hegyoldalt. Egész évben elbűvölő. Közben a reggeli forgalomra pillantok, nem mintha az lekötne. Egyszer csak meglátom  az idős nénit kétrét görnyedve, furcsa ruházatban.  Hajléktalannak tűnt, de nem az. Mellette egy kis termetű kutya. Lassan kimérten ballagtak, mintha egyidősek […]

Posted by
Posted in

El ne felejtsd..

Edit Szabó : El ne felejtsd.. Kéknefelejcs nem tó partján, édesanyámnak sírhantján kivirágzott, kéknefelejcs apró virág, kék gyöngyszemek édesanyám szempilláján, tavaszi nap sugarára, édesanyák nagy napjára díszelegnek, kedves virág a szívemnek, emlékedet megőrizte mindörökre, könnycsepp csordul csillagokra, szirmok drága gyöngyharmatja ragyog vissza, életedben kék ragyogás, temetőben már elmúlás virágszirma, hiányodat nem pótolja, szavaidat nem hallhatja […]

Posted by
Posted in

Édesanyám Édesanyja

Édesanyám Édesanyja (Anyák Napjára) Csöppnyi, törékeny asszony volt, szememben mégis hatalmas. Reggeltől-estig mosolygott. Drága, kék szemű Nagymama! Ruhája sohasem foltos, ősz haját kendő takarta, köténye mindig ropogott. Drága, kék szemű Nagymama! Mint, kit arra teremtettek, a munkát abba nem hagyta, álló nap tevékenykedett. Drága, kék szemű Nagymama! Apró lábain tipegett, kezében volt fakanala. Sütött számunkra […]

Posted by
Posted in

Köszöntő

Köszontő! A legszebb csokor,ha szeretteid összekapaszkodva átölelnek És szemükből hála tüzel feléd,mely felforrósitja szivedet Múltad,s jövőd megszenteli Istenbe vetett mélységes hited Mi átsegitett az eléd állitott temérdek akadályokon Munkád gyümölcsét megláthatod drága unokáidon. A teremtő nagyon szerethet Téged,hogy minden terhet válladra téve Hóbortos világunkban is megmaradt családod egysége Szép évfordulódon köszönthetünk szivünket tenyeredbe letéve Kivánunk […]

Posted by
Posted in

Hogy milyen nap jön el…

Mint az ólom az óra járása egyetlen perc múlása zsibbadt,gémberedett, tétova pillanatok átkozott, tehetetlen gondolatok! Ha a döntés kényszeredett és rossz ki hazudik mind gonosz. Álmos és fáradt éjjelen, álmatlanul végig képzelem. Mégis a nappalok döntik el, hogy milyen nap jön el, s a változás nem jobb a többitől, ha lemondunk mindenről.