Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nuovo status quo di Firenze

    Rózsa Iván: Nuovo status quo di Firenze     In Hotel „Le Due Fontane”: La vita era come Gesú’pane… Vicino con autobus il Cenacolo di Andrea del Sarto, Piú vicino en la piazza del albergo „Un Caffé” sardo. Nostro viaggio di nozze era un mese in Sardegna: Giá abbiamo nuovi amici sardi en […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Megvédjük!

    Rózsa Iván: Megvédjük!     Megvédjük a zsidóinkat, cigányainkat: Csak ők is védjenek meg minket… Megvédjük a fiainkat, leányainkat: Megvédjük az életet, mit Jézus hintett…     Budakalász, 2016. február 8.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szeretet és gyűlölet

    Rózsa Iván: Szeretet és gyűlölet     Az egyes embert elválasztja a gyűlölet, De a világot mégis egyben tartja a szeretet, A földi életet az Isten teremtette, ne feledd: De mindent túlélni sem akármilyen cselekedet…     Budakalász, 2016. február 3.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nemzedéknyi magány

    Rózsa Iván: Nemzedéknyi magány     Szemed tapad a kilincsre: Hátha benyitnak… Füled fülel a csengőre: Hátha a fiad… Megőszültél tisztességben: Jutalmad a magány? Dolgoztál, gyermeket neveltél: Isten maga a talány… Társad elment, magadra maradtál: Megoldás egy macska? Barátnődnél ugyanez a helyzet: Pedig ő sem csacska… Idegenül egy elidegenedett világban: „A Föld fog […]

Posted by
Posted in

Évgyűrűk

Gyönyörűt láttam. Hétköznapi egyedülállót. Évszázados pillanatot. Mezőszéli óriást. Égő narancssárgát égszínkékben ragyogva, fáradt utazó fáklyáját őszi fagyban. Egyedül néz a világra, mely belőle árad, és benne egyesül. Aranysárga levelei eltakarják sötétbarna ágait, de súlyos törzse öreg bölcsességgel emlékeztet Atlasz erős testére. Szellő játszik vele, forgolódik körülötte, lombjába fúj, végigsimít rajta, s ő kacéran kacag vadóc […]

Posted by
Posted in

Varázs

Hatalmas épület a nyüzsgő nagyvárosban. Egyetlen hang se szűrődik ki falai mögül, pedig odabent egész világok tombolnak, üvöltenek, lüktetnek. Különös pogány szentély, arany és vörös bársony birodalma. Lerí róla, hogy emberek alkották, ám olyan emberek, akik meghajoltak a nagysága előtt néhány röpke órára vagy akár egy egész életre. Fehér oszlopcsarnok percnyi nyüzsgést engedélyez csak az […]

Posted by
Posted in

Gratulálok

Szívből gratulálok Bodó Csiba Gizellának a megérdemelt 2015-ös év legjobb szerzője elismeréshez, és kívánom, hogy még sokáig folytathassa értelemmel és alázattal teli alkotói munkáját!

Posted by
Posted in

Otthon csere

Rohanó évekkel az erő tovaszállt s néni mozdulatán idő-bilincse zárt. Hol van már a kecses, őz-szerű gyors futás, domb aljról csúcsra a könnyed feljutás? Hol van a sok boldog, áttáncolt éjszaka? Hol van a kacagó barátok csapata? A vidám ifjúság széthullott már régen. Testük földben nyugszik s lelkük fent az égben. Család is széthullott, amint […]

Posted by
Posted in

Farsangi kis leány

A huszadik század közepének táján, amikor szegények sokan laktak tanyán, a mátrai dombok kicsi katlanában erdészház bújt meg erdők vadonában. Túlsó völgyből szemek hiába kutatták, évszázados fák csak magukat mutatták. Onnan indult útnak egy kicsi legényke, hogy a tudásfáját egyszer majd elérje. Négyezer lépésre volt az iskola. Szekérút, gyalogút vezette el oda. Sár, dér, hó […]