Posted by
Posted in

Fecske László: Úgy szeretném… – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Fecske László szerző Úgy szeretném… című versét Radó Denise előadásában. Fecske László: Úgy szeretném… Úgy szeretném ha világbéke volna, ha minden ember egyként táncolna, dalolna. Ha mindenki jó, s becsületes lenne, S az életben érdemeset, nagy dolgot tenne. Úgy szeretnék repülni. Fenn, magasan. Hol a lomha felhők úsznak kecsesen, lassan. […]

Posted by
Posted in

Avar Judit: Stációk – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Avar Judit szerző Stációk című versét Radó Denise előadásában. Avar Judit: Stációk Tövises ágakon lépdeltem át Létem perzselő fényes furcsa láng Könnyem sötéten izzó harmatcsepp mely gyönyörű orcádra rápereg Érzéseimet titkon tartom Soha senkinek el nem mondom Lelkem sötét kamrában hever Vágyó testembe zárva telel Honnét tudhatnád hívlak én Miből […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Adj még!

Adj még!   Csak egy másodpercet csókolj homlokomra! Gondolattá cseperedik, szárnyaló szavakra.   Érintésed nyomán sebek záródnak be, megremeg a valóság és gátak omlanak le.   Megnyugtató álmokat hozz, egy éjszakát adj még! Csillagfénybe csomagolnám minden egyes percét.   Add nekem, nekem add a meder biztonságát, parttól – partig öleld át a víztükör varázsát!

Posted by
Posted in

Bika hava – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Virág Barna szerzőnk Bika hava című versét Radó Denise előadásában. Virág Barna: Bika hava Újra jó lesz ez itt, néz szét ibolyák kék szemeivel a tavasz, jó lesz ez itt, csobogja olvadó jég alól a patak, a szellő stafétaként adja tovább a nyárnak. Arénájából a hagyománynak, csorba szarvát fitogtatva, kitört […]

Posted by
Posted in

Marosvölgyi Gergely: A világ végén – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Marosvölgyi Gergely szerző A világ végén című versét Radó Denise előadásában. Marosvölgyi Gergely: A világ végén A világ végén van egy hely, hol minden utunk véget ér – keresheted, mégsem leled: egy hely, mi benned s bennem él. A világ végén van egy hely, hol otthon van a hontalan; hol […]

Posted by
Posted in

Úton

A hajnali napfény ügyefogyottan karolja át a görbe horizontot, romlott halkonzervként bűzlik a világ, mit valaki okkal, éhesen kibontott. Óriásplakátok talmi mosolya arcodba könyököl könyörtelenül, az országút virtuális bája több száz kilobájttal benned szétterül. Csak megszokásból pásztázza szemed az elsuhanó bizonytalan tájat, a szabadság felhője feléd hömpölyög, s magányod néma óceánná árad. Búzamezők fölött a […]

Posted by
Posted in

Most és Pillanat

Akár a pislákoló fények, bevillanak képek képregényeket zár belém ami igazolja a múltam a mostom a pillanatokat a jelent a posztom s az elképzelt jövőmet, felfedi a tudatalatti szellemi erőmet. Képkeretek zárnak régi emlékeket dobókockával dobálózva játszom életemmel, most itt, pillanat örökít meg. Holnap ott, holnapután már lehet nem találsz meg. Tévedhetek el, mint a […]

Posted by
Posted in

Restancia

Restancia Mámorba mártott hajnalok homályba torzult emléke, az elfelejtett bordalok, ifjúságod megtört éke. Az átmulatott éjszakák, mi maradt belőlük mára? Rázod a kocsma ablakát, az ajtó már kulcsra zárva. Az asztalon még ott a bor, örömök zamatos tára. Félig van töltve a csupor, zsebedben maradt az ára. Kóstoltad búban, derűben, hígítva szódával, vízzel. S mit […]

Posted by
Posted in

Merengő

Lassú dallam az esőben A kedvenc, elkopott cipőmben Veled táncolok, az utca közepén Együtt közeledve a menny felé Eltűntek az emberek, üres a tér Nem lát minket csak a sötétség Pár csillag fénylik még Ne engedj el soha, de soha többé. Eszeveszett mesék regéltek rég, Nem is gondoltam volna soha még Lehet-e bolondabb egy regény […]

Posted by
Posted in

A gorombákról

Réges-rég, mikor az emberek még égig érő házakat építettek, melyeknek hatalmas harangjai hangosabbak, mint az ég harsonái, tornyaik magasabbak, mint a legmagasabb hegycsúcs és hatalmas ablakaikon a szivárvány minden színe beragyogja a hosszú padsorokat. Élt ebben a korban egy goromba fickó. Éjt nappallá téve üldögélt a hatalmas tornyok között, hallotta a csúcsaikból feltörő végtelen harangszót […]