Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Minden magyar

    Rózsa Iván: Minden magyar     Borzongok, mert jó ember vagyok… Borzongok, mert magyar vagyok… Nem minden magyar jó ember: De minden magyar jó ember!     Budakalász, 2016. május 15., Pünkösdvasárnap    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mindennap

    Rózsa Iván: Mindennap     Mindennap megküzdünk az életért… Mindennap megküzdesz a létedért… Mindennap közeledünk a Véghez… Mindennap közeledsz az Éghez…     Budakalász, 2016. május 14.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mértékletesség, éleslátás

    Rózsa Iván: Mértékletesség, éleslátás   Poros út A poros útnak eső kell. De a túl sok csapadék árvizekhez vezethet a folyóknál. Egyenletes elosztást kérünk hát az Istentől!   Keresztény buddhisták Aki számos alakban élt már egyszer-sokszor a Földön, annak meg sem kottyan a feltámadás!   Mint… „Mint ruha másról a boldog szerelemben”, úgy […]

Posted by
Posted in

A nimfa

Hó, hó a nyár kellős közepén. Hatalmas pelyhekben hullott alá a hófehér, szilárdra fagyott eső. A király, kastélyának legmagasabb bástyáján állva fürkészte a megzavarodott világot. Arcát megcsípte már a pír és fényesen ragyogott, ahogy a lenyugodni készülő nap utolsó sugaraival megvilágította az olvadó hópelyheket. Hosszú szakállában itt-ott feltűnt egy-egy fehér szál, ám mélykék szemei még […]

Posted by
Posted in

Mosolygós sorok

Mosolygós sorok   Tavasz   Szezon végén érdemes vásárolni. Több körben is engednek az árakból, kisöprik a készleteket. Ezt minden nő tudja. Én is vettem magamnak három nadrágot ősszel, nagyjából egy áráért. Nem járunk már szoknyában. Vettem egy bézs színűt, mert az az én színem, egy fehéret, mert az kortalan és minden nyári ruhatárba belefér […]

Posted by
Posted in

Nem lát, nem hall, nem beszél

Nem hall, nem lát, nem beszél   Annának már délelőtt rossz kedve volt. Egy kisvárosi gimnáziumban tanított, ami talán éppen a végnapjait élte. Valamikor több mint négyszázan jártak ide, most a fele sem. A pályája elején senki nem gondol erre. Létezhet ilyen? Tanárhiányról már hallottunk, de gyerek hiány!?  Az új tanévre húsz új tanuló sem […]

Posted by
Posted in

Maradék nélkül

    Maradék nélkül   Ha vágynak is néha szabadságra a nők, hát nem olyanra, amilyet én kaptam. Már majdnem huszonöt éve történt.  Advent volt, készülődtünk. A hó akkor sem esett, de a karácsony hangulata a pocsolyákon át is megérkezett az iskolába.  A gyerekek minden módon csalogatták az ünnepet. Télapó nevében apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, […]

Posted by
Posted in

Napsugár

Napsugár   Amikor fényképet nézegetünk, általában mosolygunk. Egy kedves emlék, talán egy azóta elköltözött rokon fényérzékeny papírra mentett vonásai, de különösen a gyermekfotók melengetik az ember lelkét. Milyen aranyos volt, mennyit nőtt azóta, hogy hasonlít egyik, vagy másik családtagra! A kislányt Napsugárnak hívták. Nem félt a fotóstól. Gátlásait és három évének összes szókincsét szétszórta, már […]

Posted by
Posted in

Illúzió

Szilánkoktól vérzem. Kettétört a tükör, átlátszó sima most érdes lett. S most előtte állok magamból több arcot látok, de valójában nem tudom melyik lennék önmagam. Szánalmas alak. Rabul ejtett arcod, szavad, mosolyod. Azt hittem nálad van a bölcső amelyben végleg elaludhatok. Harang csendül. Szivárványt köpött fényed hozzám. Álomba ringatott, s a végszó mégis egy hazugság… […]

Posted by
Posted in

Külpalota

Nyitott ajtók előtt A mosoly szétmorzsolódva áll Piros pozsgás arccal Valami váratlanra vár. Csodás ruha díszíti testét, Lelke megvillan szemében Kihűlt kézzel Könnyeit kidobta a szemétbe. Tótükör tündöklött rég Fantomfák tövében Merre járt most, Ha eltévedt a sötétben. Hazug csókra várt Oly sok mesébe illő szóra Hamis volt a szó Mi egykor fényt vetett a […]