Posted by
Posted in

TISZTA SZÍVBŐL NEVETNI

TISZTA SZÍVBŐL NEVETNI   Egymás szemébe nézve Jóízűt nevettünk! Emlékeket idéztünk: Régen, havasokban fenn, Kezünk nem eresztettük, Futottunk tisztás felé. Ágak arcunkat verdesték, Mi ezzel mit sem törődve, Vidáman, hangost nevetve Szálltunk boldogság elé. Kis csermely állta utunkat, Te karodba kaptál, “Ez számunkra nem akadály! Cipellőd vizes ne legyen!” Selymes fűbe túlparton leraktál, Kezed kezemet […]

Posted by
Posted in

Tenyeredben

Fogj kezedbe mint egy kismadarat, Ki minden zajtól megriad, Ki félénken mindenre rebben Legyek vendég a tenyeredben. Legyek ott védetten, ki megmaradtam, Ki nem vesztem el, míg mögötted haladtam, Védett voltam tépő, erős széltől Nem zuhantam földre fáradtan örvénytől. Boruljon rám kezed, mint dióra héja, Több legyen a védett, mint a rabló héja, Meleg tenyered […]

Posted by
Posted in

Kis lépésekkel

Kis lépésekkel járok, Bejártam már a fél világot, És világokon kívül is jártam – a végét járó éjszakában – most itt vagyok, indulok; ég alatt hóban járni, érezni és látni, s valami többet tenni, csak úgy menni; a haladásért – magamért és másért, nem elégedettnek lenni, de szeretni mindazt, mi körül ölel, jó felé terel, […]

Posted by
Posted in

Nem egyirányú a szivárvány

Ha valaki érkezett a családba, Vagy temetésre szólt a hívás, Megfigyelted talán, Ahogy gyakran egymást követik; Egy születés, egy halál. Egy újszülöttnek épp örültünk, egy nagyszülőtől búcsúzunk, E nagy csillagközi forgásban fent vagyunk és lent vagyunk. Egy új-szülött, s egy nagy-szülő; Régen Ő volt újszülött, most Ő a távozó, Ez természetes körforgás, Természetesen elfogadható. Ha […]

Posted by
Posted in

Kinyitom a postaládát

Kinyitom a postaládát, nincsen benne semmi, csak egy kupac számla pislog ott rám várva. Megörülök nekik mégis, ha szerelmes levél nincs is, ki tudja tán kedveset írnak benne, nem hiszed? Örömteli kíváncsiság hajt a lépcsőn felfelé, ajtót nyitom sebesen levélkésem keresem. Hallgasd csak ezt, itt a főgáz tisztelettel reméli, hogy a gázért számlájukat kifizetnem megéri. […]

Posted by
Posted in

Közös lábnyomok

Megtört a csend néma varázsa Szavak épülnek sorban egymásra Hiszed vagy nem, mit mondanak Némelyik talán majd megragad Agytekervényed egyik szegletén Hol hiányzik vagy él még a remény. Sziklaként élsz, vagy mint futóhomok Hol nem léteznek, már közös Együtt haladó lábnyomok. Néhány kedves, bíztató szó Mit elhinni lenne olyan jó Álmok, mesék, közös egészben Azonos […]

Posted by
Posted in

Patched up peace

Őskövület lassan a “béke” szó Vonszolják terhüket a fáradó Földlakók. A jóslat, a dogma, a hit Csak árnyékolás! Majd eltűnik Az eljövendő apokalipszisban. Isten szól: ember! Én megmondtam. Patched up peace = törékeny béke

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa : Emlékezés

  Váratlanul ragadta el, a kaszás, fél napot sem adott , hogy legyen búcsúzás. Elvitte a Nagyihoz oda fentre, boldogok ők már ott fent ketten. De mi itt lent még észhez sem tértünk, utolsó útjára sirva kisértük. Templomban a harang érte szólt, minden kondulása egy jaj szó volt. 15 évesen elvesztette a jobb szeme világát, […]

Posted by
Posted in

Mediterrán varázs

 Mediterrán varázs magát mélyen a szívembe lopta, még messziről figyelt a nyár, de lelkem már simogatta.   Tavasz tombolt ifjú hévvel, levetkőzött minden gátlást, téli álmából ébredve megtörte az ellenállást.   Nekibátorodott a szél, kitakart mezőket, rétet, kis virág kellette magát, s ringatózott szenvedéllyel.   Versenyt futottak a felhők kigombolt, fodros ruhában, mosolyt csaltak az […]