Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ugyanaz

    Rózsa Iván: Ugyanaz     Fiatal Autokraták Szövetsége: Rövidítve: f…; igen, az… Kommunizmus és globalizmus: Tulajdonképpen ugyanaz.     Budakalász, 2016. január 25.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Béke

    Rózsa Iván: Béke     Ketten, együtt a világ ellen: Jobb, mint egyedül… Félre veszekedés, rossz szellem! Isten is már csak derül…     Budakalász, 2016. január 21.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mennyi, mennyi…

  Rózsa Iván: Mennyi, mennyi…     Mennyi, mennyi lélek! Mennyi, mennyi élet! Mennyi, mennyi individuum! Otthonuk a Föld, az ősmasszívum…     Budakalász, 2016. január 20.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Man muss

    Rózsa Iván: Man muß (Rammstein: Das alte Leid)     Das alte Leid, Der ew’ge Streit, Der letzte Kuß: Lieben…, man muß.     Budakalász, 2016. január 10.    

Posted by
Posted in

Hangokba zárva

„Nevetnek! Már megint nevetnek!” A pad mellett áll, ideges markolással szorítja a kemény deszkát. Keze a fában, szeme a terem fehér falában, füle a pusmogó kuncogás mögött rejtőző jótékony csendben, lelke a kétségbeesésben keresne kapaszkodót. Jól tudja, támaszt nem talál sem a többiek sürgető, cinkos és ostobán vihogó soraiban, sem a tanár türelmetlen, homlokráncoló üvegtekintetében. […]

Posted by
Posted in

Február 13 – Irodalmi Rádió 13

Sok szeretettel várjuk alkotóinkat, partnereinket következő rendezvényünkre! FEBRUÁR 13. – IRODALMI RÁDIÓ 13 Tavalyi évzáró és idei évadnyitó rendezvényünk időpontja összeért, így mindkét eseményt ezen a napon ünnepeljük meg. Helyszín: Miskolci Egyetemi Könyvtár Miskolc, Egyetemváros Időpont: 2016. február 13., szombat, 14:00 Várható befejezés: 17:00 A belépés ingyenes, de az előzetes regisztráció feltétel. Kérlek, hogy részvételi […]

Posted by
Posted in

Szenvedély

Én hittem nekik. Elhittem minden pillanatot, melyet szemem elé pergettek a tánc bűvöletében. Hittem minden mozdulatot, lépést és gesztust. Mert szót nem szóltak, hangjuk helyett kezük, lábuk és egész testük beszélt, arcukat minden pillanatban a zenébe foglalt történet formálta kifejezővé. Hinni kellett nekik. Hinni akartam nekik. Őszinte volt a könny, melyet ejtettek, valódi a boldogság, […]

Posted by
Posted in

Mindig ember

  Amióta élet létezik a földön, valakit, valamit bánt az életösztön. Felfalja az élő a másik életet s úgy szerez magának perceket, éveket. Amely élet gyenge, vagy bántani gyáva, sorstalan életét legyőzi halála. Emberre is támad számtalan sok erő, s folytonos küzdésben gyakran nem ő nyerő. Foglyunk mindig össze: barát és idegen, hogy miénk lehessen […]

Posted by
Posted in

Szabó Sanyi emlékére

  Múló ősz már tél-közelbe ért és fényt, örömöt múlásra cserélt. Alant pihen fák nyári lombja, s tájat köd és gyász sötétje fojtja. Ágakon a fájdalom könnye gyűl; az is – fényt lopva – földdel egyesül. Szívbe hasít a szörnyű fájdalom! Sírj, hullasd könnyed te is bús dalom! Zokogásod hallja nagyvilág: Családfánkon eltörött egy ág. […]

Posted by
Posted in

Kirándulók

  Nyugdíjas klub az oszlopok között; elébük a hulló lomb költözött. Gyepben: virág helyett, barnult levél, mégsem azzal játszik az őszi szél; kabátoknak alját ráncigálja s az arcokra égkönnyét dobálja. De hiába feni rájuk fogát, nem lopja el az arcok mosolyát.