Posted by
Posted in

Bányipásztor

Edit Szabó : Bányipásztor Egyszer bizony nagyon régen, uzsgorodi tájvidéken élt egy bányász sok gyerekkel, dolgozott reggeltől estig, mégse volt kenyérre alig. Nagyot gondolt hát az éjjel, pótolja betevőjével, dolgozott is ahogy tudott, éjféltájban toppan elé, egy kisember, hogy segíté. Serényebben folyt a munka, gyorsan haladtak a sorban, egy-kettőre készen lettek, jöhet a fizetség kendnek, […]

Posted by
Posted in

Ady 100

Ady 100 Száz éve halott és mi élünk- rendületlenül tovább. Mily kegyetlen ez a világ! Nem dőlt össze, forog tovább, napra nap, estre est hajlik. Elfogy a Hold, majd kitelik a magyar ugar felett, csillagok jósolták jöttödet és elmúlásod is. Lazas szemeidben égett a világ, zendült lelkedben a vágy, a meg nem értett, ki nem […]

Posted by
Posted in

Zelda, a kávéscsésze

Zelda, hosszú éveken át a szekrény leghátsó sorában állt, nem érezte, a kávé meleg, megható édeskés zamatát. Magányosan, hisz senki nem szólt hozzá egyetlen árva szót sem, elhatározta, előrébb megy, nem marad egyedül a csendben. Mivel lábai nincsenek, hát próbált lassan kicsit csusszanni, de néha megakadt, megbotlott, és már hozzákezdett csuklani. Nem érdekelte, hogy akadály […]

Posted by
Posted in

Vallomás

Vallomás Álmomban sokszor karolt a Fekete Lovas Húsomra férgek csorgatták nyálukat Hiénák hada leste bukásom, Lábam után kaptak, bokámba belemartak Kárhozat rideg gyűlölettel kente kenyerem Vádas pohárból kínált édes habot Közben lassan kelesztette a bánatot Élő hullaként megadón vártam ítéletem Az utolsó szó jogán imára kulcsoltam kezem Nyitott szemmel üvöltöttem feléd: Vedd el!  Vedd el, […]

Posted by
Posted in

A NAP VÁNDORA

Ha a Napba indulsz, készülj fel jól, másként nem mehetsz. Előbb arra lépj, hová a sötétség vezet. Látod, cserepekre hullik az éjjel, bomló időt tükröz minden szilánkja. Fekete szenvedéllyel. Ha a Napba indulsz, szemed jól kitárd, másként nem tehetsz. Előbb arra nézz, hol a sötétség remeg, akkor lépj, mikor nem vakít más, csupán a semmi. […]

Posted by
Posted in

A csönd jó!

Hallgatni, visszatérő rímben is… Hallgatni a csend… Szél sincs… hová csend? (Visszatérő rímes) Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok, Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok. (Septolet) Ülök, Csendben Ücsörgök… Hallgatom a néma csendet… Tőle várok ihletet. Ábrándozok… Jő gondolat sok-sok. *** A csend jó, Mormogó… El lenni a nagy és siket csönddel, Télen bizony fagy és […]

Posted by
Posted in

Osztálytalálkozó

Sebes szárnyakon repülő idő Fiatalság oly hamar tovatűnő Halk morajlás az emlékekben Sírás, kacagás, ezernyi történet Szunnyadón valahol mélyen Kopottas könyvecskékben Csilingelőn szálló ötlet a vállra Meghívó érkezik egy elfeledett bálra Emlékszel? Együtt kezdtük büszkén, Kacagva, bízva a jövőben, A holnap meséjében Mennyi barátság és szerelem? Csínyfeddés és dicséret… Találkozzunk! Hogy újra együtt lehessünk, Gyermekként, […]

Posted by
Posted in

Ember és az örök barát

Edit Szabó : Ember és az örök barát Tér közepén pihenőpad, kerek, benne virág nyílhat, szélére ült fiatal nő, tavasz időn pihengető. Virág kéklik háta megett, hisz a tavasz megérkezett ékesíti komor tájat, új időt hoz a világnak. Nincs egyedül, nem magányos, előtte ül egy játékos barna kutya az ő társa, szájában van a játéka. […]

Posted by
Posted in

KONTRADIKCIÓ

Ellentmondás Semmi sem lehet úgy, ahogy eddig. Megváltozott az is, minek nem szabad. Elér a tudat a düledező testig, nem kellenek már az illanó szavak. És elér az öröm, de ki tudja hova, vaktérkép az ijedt döbbenet, legyen az utolsó az első vacsora, a mohó madarak fürgén jöjjenek, mert a maradékra rájár az ember is […]

Posted by
Posted in

Igaz ember szerelme

Igaz ember kis hibáért nem haragszik, lenyűgöző türelmével Jézust játszik. Ha gazember szerelméért élni lehet, igaz emberéért meghalni tisztelet! Ki hányat szerettetne így magába, annál jobb ember lehet – de nincs hála, mert a szeretők önzők, s bár szeretnek, mégsem a szeretettjüknek kedveznek… Játszani a tűzzel mindenki szeret. A tűzzel játszani égi üzenet, mert felsejlik […]