Posted by
Posted in

Mese az álomról

Gyere és ülj le, Most mesélek neked. Hagyj hátra mindent, És ne mondogasd, hogy felnőtt vagy. Az csak egy szerep!   Csak légy kíváncsi, A kedvemért gyerek, Csak ennyit tégy meg, És cserébe mesélek neked. Hunyd be a szemed!   Képzelj egy várat, És mellé éjszakát, Az éjszakába Csillagot. A csillagba csodát. S halld az […]

Posted by
Posted in

ANAMNÉZIS

KÓRELŐZMÉNY Majdnem színig telt a bálaraktár. Satnya példaképek halmozódnak. A kínálatból bármit választhatnál, de jobb, ha ettől félszavakkal óvlak. Penészes silóba ömlik minden, mit egybegyűjt a mentális ficam, rendelhetsz belőlük – permalinken*, még mocskot is, mely szép és arctalan. Gusztusosan pusztul a jelenkor, a sikkes csibészekkel paroláz, bár ódzkodik a hitvány feladattól, de hajtó lesz […]

Posted by
Posted in

Lustán terpeszkedő csönd

A mesélő csönd, Kifinomul, hallgatag. Minden nesztelen (OXIMORON) A csönd maga lehet a nagy-hangtalan semmi, Hogy nem legyen unalmas, zajt kell beszerezni… (10 szavas) Az igazi csönd hagyja, nap-sugarát, Megvilágítani a szoba, lebegő porát! * A csönd lehet a békesség fő tényezője, A csönd lehet a béke, kinevezett őre. A csönd lehet eszköz a neszek […]

Posted by
Posted in

kislány volt még…

kislány volt még én meg kicsi fiú utánam kiabált és puszit dobott mérleghintán csakis velem játszott közben csacsogása nem volt hiú másképp szólt az élet elköltözött az utak sokszor más irányba futnak szentélyt fabrikálva új dallamoknak tűnik az érzés mit egy gyermek őrzött a hinta neve ma libikóka a lány az édes vajon merre járhat […]

Posted by
Posted in

mit magammal vinnék…

táplálkozik a zaj a csend csecsén de milyen lenne ha egyszer én csak úgy eltűnnék szépen halkan mint homokbucka a zúgó zivatarban mit magammal vinnék csak a tricolor és egy apró vers mi a hazához szól hogy magyar vagyok én is és te is de rág a féreg minket mint pestis hatalom és pénz mi […]

Posted by
Posted in

mit tanult meg…

csendet sikolt a néma képzelet az elme tágra zárt szemmel néz nagyot mérleghintán hol fenn hol lent érzed kővé mered az igéző holnapod magasból még közelebb az ég is de lentről hamarabb ér el a pokol ima száll de az úr talán csak fétis s a liturgia sem más csak protokoll mit tanult meg évezredek […]

Posted by
Posted in

zöldül a táj…

már pajkos szél simítja arcomat nem vadul és nem tépked ágakat de néhanapján még a hideg az úr s a kék ég is olyan tavaszi lazúr a kergetőző gomolyfelhők sora varázsol néha ernyőt a napra ilyenkor borzongás fut át a testen kikapcsol a fűtés ott fenn az égen rigófütty nem szól varjúhang sem hallik japánbirs […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Legyen úgy, mint régen volt!”

Rózsa Iván: „Legyen úgy, mint régen volt!” Márciusi ifjak fellázítottak egy egész népet; Öreget és fiatalt, nőt és férfit, szüzet és némbert; És megteremtették az egységet… Közös volt a cél, kivívni a szabadságot; Elszakadni a Habsburg-háztól, letépni a láncot; Függetlenséget akartunk, önállóságot… Ezer vagy több ezer éves nép a miénk; Volt ez a nép Sándoré […]

Posted by
Posted in

Cor unum et anima una

Volt egy ország Európa szívében Létezett egy haza egy egységes nemzetben Kik egykor hittek egy Istenben, egy hazában Lüktető szavak oltárán az igazság diadalában   Kölcsey Himnusza magot hajtott Petőfiben Egy költő tollából lángra kapott a történelem Nemzeti  virágot osztott a március: pirosat, fehéret, zöldet Szendrey Júlia! Áldott legyen a te a kezed és szíved! […]

Posted by
Posted in

Leánykérés 2

Leánykérés 2. Csengettek Virágcsokorral érkezett a vendég Hamiskás mosolyában Meglepetés rejtezett A szavakat kereste Végül mondókáját megkezdte Emlékeztetett Találkozásuk egy éves évfordulójára Majd belecsapott mondókájába Editke,feleségem sejthetett valamit Hagyta kicsit szenvedni a fiút Majd az elhangzott leánykérésre Boldog ölelésre nyúltak a karok A megelégedés szivárványán át Régmúlt történéseit látom A füredi áldott napokat Hisz a […]