Posted by
Posted in

Életről… érdekességek

Élet kemény. Lelemény A remény Élet viszontagságos, A jó, lehetetlen, Szeretet elképzelhetetlen, Minden olyan másságos. * Élet lehetetlen, Ronda, Fejek homokba. Sokakat gyötör betegség. Manapság Győz álságosság Halál előtt öregség… * Bánatot Érezzük. Életünk hányatott! Káromló szavak Nem olvasszák havat… Élet hiba? Meghalni csak galiba? * Süt a nap Esik Holnap… Tekerős időkerék, Élet pép, […]

Posted by
Posted in

A csend dallama

Késő este a város főterén, kihalt utcák, sikátorok között, most már a légy hangja sem hallatszik, mert a csend dallama beköltözött. Megáll az idő, és aludni tért, nem jár a csikorgó villamos sem, megérkezett csendesen a Hold is, hiszen ő az éjszakai őrszem. Vigyáz ránk, amíg mi szövögetjük várva várt megnyugtató álmunkat, másnap kora reggel […]

Posted by
Posted in

Ábrándozás

Ábrándozás Fiatalság, bolondság Ha szeretném,enyém lehet az egész világ Az Alpoktól az Óceánig Napsütötte bérceken át Repülhetnék a vágyak szárnyán Megpihenhetnék a hold udvarában Megfürödhetnék a hajnalok harmatában Fellobbantanám a vágyat hitvesem szívében A szeretet tüzét hinteném szerte a világban A békét hirdetném a felfordulásban Csak piros betűs ünnep lenne a naptárban Ám felébredtem mély […]

Posted by
Posted in

Szerelmetes Veca

Jaj! Te szép, szerelmetes Veca! Hulló erdőm, betakarna ma. Hasadon nyomnálak, Másoktól óvnálak. Erdődbe járnék, mint harcosa… Jaj! Nap már, hágva-égve, végre, Hulló bánattal, mi is végre. Fennkölt lenne hágás, Nem volna kifogás. Lámpanyél heve, heves végre. Jaj! Napnak lehet… nekem Veca? Hulló erőm… ez felturbózza. Hevítené vérünk, Jó kutadba férünk… Kacér húsod, finoman nyalva! […]

Posted by
Posted in

A megcsillanó fényben hólé csörgedez “Rügybölcső Tavasz 2019” Antológia

        A megcsillanó fényben hólé csörgedez   A megcsillanó fényben hólé csörgedez, Víg patakként használva ki a vén ereszt, Tavasz jön a télbe, kiállt egy madár, Szép is, mikor virágba borulnak a fák.   Szorongatja, marja még hideg a tájat, De már itt a napsütés, így odébb állhat A tél, hangtalan, mint […]

Posted by
Posted in

Alvó virágszirmokat dédelget a szél ” Rügybölcső Tavasz 2019 ” Antológia

  Alvó virágszirmokat dédelget a szél   Alvó virágszirmokat dédelget a szél, Halvány fényeivel a reggel messze még, Öleli egy árnyék, épphogy csak megpihen, Fűszálon harmat csillog sóvár-irigyen,   Mert tudja, neki vége, felissza a fény, Amely a felhők közül mindig visszatér Kedves érintéssel, simogatva fákat, Növésre serkentve egy aprócska ágat,   Mely úgy táncol, […]

Posted by
Posted in

Fürtös fejét hajtja a kedves vállamra ” Szerelmemnek Bálint-napra” Antológia 2019

  Fürtös fejét hajtja a kedves vállamra   Fürtös fejét hajtja a kedves vállamra, Haja redőibe lágyan túr kezem, Mintha már réges-rég megesett volna közöttünk, némán, ez a vad szerelem.   Ösztönöm kapuja tágra nyitva áll, Megeshet még néhány hárító mozdulat, Most, az érzékek birodalma vár ránk, Ne szabadkozz, ez egy ősi bódulat.   Elbújhatsz […]

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Kopott cipő a lábamon Eső kopog a hátamon Kócos szél túrja hajam Térdeim sírva ropognak Görbülő gerincem Fajulva feszítem Eltörött, mi kerek, egész Mi lesz a jövőnkel? Andalogva járok az Illékony, lebegő tájon A parkban átlósan Lesem a hóvirágokat A kék cinkék csivitelnek Füttyös rigók énekelnek Nyomomat a szétfolyó Sárban itt-ott elhagyom A […]

Posted by
Posted in

Tavasz, az alkonyban

A szerzőpáros, tankában gondolkozott… Halvány, almabor Színe van égnek… messzi! Pirulás múlik. Csend hullik, mint szép áldás, Meghitt most a rügyvárás. * Fönt a sok csillag, Vibráló fényt terít szét. Ég, mint kótyagos… Szerelemittas percben, Szívünkben mámor serken. * Este már ernyed, Táj, sötétségbe simul. Holdudvar nyílik… Vágy nyugszik, minden békés. Megfogant régi érzés… * […]

Posted by
Posted in

A tavasz egy pillanata

Február végén, ahogy a fagy görcsös szorítása engedett, mi már fent voltunk Emmával, a kedvesemmel a hegyi kilátóban. A tavasz születését vártuk. Még a vajúdás el sem kezdődött, de mi minden héten feljöttünk ide. Jelen akartunk lenni a születés minden pillanatánál. A piszkos hókupacok már eltűntek, a fagyott rögök kiengedtek, sár borított mindent. Lent a […]