Posted by
Posted in

Ha mellettem lennél!

Ha mellettem lennél, tudom, boldog lennék! Minden reggel előtted ébrednék. Hallgatnám, hangos szuszogásod dallamát. Nézném nyugodt arcod vonalát, ahogy, mint egy kisbaba, békésen szundikál. Csak aprócska rezgések díszítenék ábrázatodat, vagy nyakadon egy ér mozdulna, ha valami megzavarná álmodat. Szeretnélek nézni, mert mikor könnyeden aludnál, nem olyan arcot hordanál, mint akkor, mikor a Nap a magasban […]

Posted by
Posted in

Kedves én

Éjszakába fordult nappalok, Múltban megfulladt holnapok. Sosem bocsájtom meg magamnak, Ha létemben bármikor megbántalak. Olyan könyvé lettél mint a többi, Amit elolvasnak, majd elfelejtenek. Olyan virággá mint a többi, Amit gondolkodás nélkül letépnek. Kedves én! Te beteg elme, Kinek leveleit tépi a szél. “Milyen felemelő lenne…” De lelked nem vár, nem remél. Kedves én! Ki […]

Posted by
Posted in

Anyám öröke

Nem akartam kijönni hozzád, egy gyermek nem könnyen bocsát Ki adott neked arra engedélyt hogy fehérbe öltözz és a mennybe költözzél? Most mit csináljak én árva gyerek veled? csak egyet tehetek, fájdalmasan emlékezem   Tudod mit? nem is emlékezek mellettem vagy elevenen létezel Mondd:öltözz fel mert hideg lesz halljam hangod így szívem meleg lesz Mondd:ne […]

Posted by
Posted in

Puha-meleg

Miért a leghidegebb, Esős napok a legmelegebbek? Miért a legrövidebb, Ölelések a legédesebbek? Miért látom az arcod, Minden virágban? Miért hallom a hangod, Minden dallamban? Bár lehetnék szín a zászlódon, Puha-meleg a lelkeden, Lepedő az ágyadon, Kéz a kezedben.    

Posted by
Posted in

Első és utolsó

Az első és utolsó, Volt ez a búcsúszó. Korábban azt sem tudtam, Míg nem kóstoltam, Hogy ekkora fájdalom, Folyhat végig arcomon. Emlékszem arra a padra, A ruhád illatára. A puha és meleg ölelésedre, Az őszintén csillogó szemeidre. Nehéz volt búcsúznom tőled, Nehéz volt otthagynom téged. Most elmerülök hiányodban. Hanyatt fekszem szavaidban. Csendesen, halkan ringatnak. Édes […]

Posted by
Posted in

Mostanában

Mézédes felejtés, Amit nem fogok megkóstolni. Buta kis feltevés, Hogy elfoglak felejteni. Mostanában , Többet veszekedünk, Mint beszélgetünk. Többet hiányzol, Mostanában, Mint általában. Főleg mióta, Szemem szemed kóstolta.  

Posted by
Posted in

A tenger partján

Edit Szabó : A tenger partján . Mezítláb a tenger partján elmereng még egy-két hullám, lábakat megérintgeti, vágyakat meg nem értheti. . Fiatal pár a homokban, gondolatuk egymásnál van, sárga fénybe elrejtőztek, az ernyőben átfénylenek. . Tenger fodra nem érdekli, lemenő napnak fényei, környezetük hiába szép, egyet érez e két személy. . Saját maguk boldogságát, […]

Posted by
Posted in

A szabadban

Edit Szabó : A szabadban . Kerítések vége után szabadság, pihenni mezőn, réten , boldogság, beköszön a napnak fénye árnyékba, eldőlnek a fa lombjának árnyába. . Hosszú szoknya szétterül a zöld gyepen, anya s lánya megpihen a földeken, tűző nap nem érinti a gyermeket, fejük felett napernyő emelkedett. . Magasra nőtt napraforgó köszönget, arra fordul, […]

Posted by
Posted in

Érintésjáték

Edit Szabó : Érintésjáték Tétova virradat, csillaghullás zizzen, az idő súlytalan, bóbiskol a csend, játék érintés lesz. . Bőcs,2019.08.05.

Posted by
Posted in

Fátyolos szerelem

  Már csak az összhatásra és az érzésre tudott visszaemlékezni ennyi évre. Kereste képzeletében a képeket, melybe annak idején beleszeretett.   Égi magasságokba fel is emelte, hogy a lényeget édesen összeszedje. Meleg barna szeme vezette a nőnek, vágyott teste formája , mint a sellőnek.   Lába a szempillantásában leragadt, a tovább haladás esélytelen maradt. Ajkak […]