Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Eljött az időd!

    Rózsa Iván: Eljött az időd!     Eljött hát az időd… Nincsen már itt jövőd… Menned kell, kedvesem… Aludj el, édesen…     Budakalász, 2016. június 1.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A tiszta Élet

    Rózsa Iván: A tiszta Élet   A tiszta szerelem Idealista voltál… A tiszta szerelmet kerested. De az nincs, már az óvodában sem. Vannak korán és későn érő egyedek. Azt akartad, hogy Téged szeressenek; azért, ami-aki vagy! Társadalmi, egyéni helyzetedtől függetlenül. De tulajdonképpen Te sem tudtad igazán, hogy ki vagy. Hogyan tudtak volna Téged […]

Posted by
Posted in

Úton

Türelmesen elviselni, hogy valaki simogasson, miközben lelki és testi fájdalmaid tűrőképességed partvidékére csalogatnak, igen nehéz. Ugyanilyen nehéz elviselni, hogy fehérruhás idegenek szinte percenként kínoznak kérdéseikkel és álmatag gondolataikkal. Ráadásul mikor mindezt megfejelik még egy-egy szurkálással és még egy másik szobába is áttolják az egyetlen biztos pontot az életben, az ágyadat. Na az elég szörnyű helyzet. […]

Posted by
Posted in

Ágnes Panna

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset akkor írtam, amikor egy este vigyáztam Unokahúgomra. Amíg Ő aludt, elgondolkoztam, hogy mit jelent számomra a jelenléte az életemben. Ezek a gondolatok olvashatóak ebben a versben. Fogadjátok szeretettel: Az én unokatestvéremnek Ágnes Panna a szép neve, Az Ő megszületésével egy angyal szállt a földre le. Mit jelent nekem e […]

Posted by
Posted in

Városképek

Galambok szobrokra száradt nyoma, romkocsmákban a művészet hona, hídon, s alatta hömpölygő mocsok, sárgán sikoltó vad villamosok. Aluljáróban koldus kéreget, jólfésült alak szidja az eget, kismama csikkje sínek közt landol, babakocsiban síró kalandor. Piros lámpánál elzúgó mentő, feloldozást ígérő teremtő, kontúros vélemény a tűzfalon, váltónál veszteglő üres vagon. Hajnali idill a macskakövön: valaki hangosan köp […]

Posted by
Posted in

A falevél I., II.

I. Klorofillhiányos sminkje pasztell színekbe hajlott, stresszhormonjai feldúsultak, s a gravitációnak már nem tudott és nem is akart ellenállni, eleresztette az ágat és a vágyait. II. Életében először és utoljára keringőzött a szélben, boldogan pörgött kifulladásig, s a kert végében arra ébredt, hogy a tervezett szürke világ egy improvizált csendéletének lett nélkülözhetetlen, színes momentuma.

Posted by
Posted in

A nap másik oldala

Parázsban fürdő naiv pirkadat vajúdva megszüli a napot, s az gyermeki hévvel máglyaként ragyog. Lángoló lelkének lázas lobja hamvadó szerelmeket ébreszt, összetört szíveket újra ötvöz, vértez. Kohójában izzón ég a munka, olvad a vas, vagy sül a kenyér, szenved a szikes táj, szárad a fenyér. Hevül a vér a verőerekben, forr a fájón lüktető világ, […]

Posted by
Posted in

Költő vagyok

Hányan vannak,akik még nem ellenőrzött utakon haladnak? Ahol még önálló a gondolat. Nem csatolt, kitalált történetek sora, hogy a hiteledet a semmibe dobja. Hány költő szólhat szabadon, kit nem befolyásol a frekvencia hatalom? A szépről, a jóról! Ki szól a hamisságról, oligarchák hatalmáról? A cégek büntető századáról, titkos szolgák ármánykodásáról? Csak a szépről, csak a […]

Posted by
Posted in

Volt egy kicsi mókus

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset unokahúgomnak írtam, egy délutáni játékunk eredményeképpen: valahogy szóba hoztam a játék közben egy mókust, akit Józsinak hívtak. Unokahúgom pedig megkérdezte: „Ádám! Írnál róla egy verset?” A válasz egyértelmű. Fogadjátok szeretettel: Volt egy kicsi mókus, úgy hívták, hogy Józsi. Meghízott, nem tudott a fára felmászni. Mert sok mogyit evett, így […]

Posted by
Posted in

Kincs

A K I S H A J Ó M Ú S Z I K A F E L S Z Í N E N N I N C S S E N K I M O S T I T T E Z E N A R A G Y O G Ó V Í […]