Posted by
Posted in

Nagybőjti várakozás

Nagybőjti várakozás Elsötétedett A fájdalom csontig lerágta testemet Ajkam elnémult Lábam lebénult Szemeim parányi fényt keres Ajkam kiszáradt Agyam kifáradt A keresztet látom az ég felhői felett Létem virágai Áldott unokái Fel-felvillannak emlékezetemben AGolgotát látom Fájdalmam szívembe zárom Csak ezt tudnám végleg feledni Múltunkból kitépni Mélyen eltemetni De évente visszatér a bőjti lét A könnyel […]

Posted by
Posted in

Az én Anyám

  Büszke asszony az én Anyám! Hajába a dér őszülni jár Gyémánt csillog a szemében Arca vidám a komor télben   Büszke asszony az én Anyám! Két karja szorosan font kosár Méhéből négy magot hajtatott Aratott örömöt és bánatot   Büszke asszony az én Anyám! Lelke illatos liliom virága Könnye, szíve gyöngysora Álma tavaszi rét […]

Posted by
Posted in

KÖTELÉK

A fagylaltokat mind eladták. Kettészakadt a nyár. Hajtások helyett sebek rügyeznek, lombhullást játszik a táj. Avarba bújsz. Földet ér a hajnal, izzó zug a menny előszobája, vihart pányvázok képzelt hajaddal, lefoszlik rólunk a szemérem ruhája. A sors apránként iramlik belénk. Az ősz ajtaján kezed a kilincs. Kecses vagy és forró, ködképed mézsűrű, bár külalakja nincs, […]

Posted by
Posted in

RANDEVÚ

Sosemvolt szentekkel parolázom, átlépek minden korhatáron, vétkeim hantján liliom sarjad, add a kezed, add a kebled; még óvlak, még akarlak. Lombok suttognak szerelmeket, elpillednek az utcalámpák, s kudarcot valló szemérmeket vetkőztetnek a pásztorórák.

Posted by
Posted in

A képmutatók

Hétköznapi pszichológia… Az emberek -konstans- fölöttébb képmutatóak. Mosolyognak, a szemük sarkában látszik, nem ráncos… Mondanivalója a tőre, képmutatónak És Azt, tövig lélekbe vágja. Ez biz’ nem alkotmányos. De bizony, megnyugtatóan hat képmutatónak. Vecsés, 2018. január 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Pirosló hajnal

Pirosló hajnali fény. Légies lebegés. Ég és föld kékbe olvad.  Az óceánfelhő játszik. A zivatar meg-megáll, elered. Fűről harmatgolyó lepereg. Issza a föld szomjas mohósággal, lassan kelő naptól izzó ragyogásban. Szél kócol egy kusza felleget sebes irammal. Úszik, tekereg messzi. Hegyek, zöld bujasága napmelegű tűzmosolyra vár. Margaréta csillagszirma nyújtózik. Ficánkol a fürge patak. Zabolátlan zöldhullámok […]

Posted by
Posted in

Boxoló színészek

Boxoló színészek Az öreg elfáradt, Európa ujjászületése Megújulásra váró Néppárt nagy reménye A régi erők hazug, álnok rágalmakkal Száműzöttként szeretnének bánni hazánkkal Hogy mammut vállalatként működhessen Irányítása csak egy embertől függhessen Ma boxoló színészek irányítják Kik a nyílt társadalmat szorgalmazzák Övön alul ütik a másként gondolkodót S lemásolják a cirkuszi bohóckodót Ott ülnek soraikban a […]

Posted by
Posted in

Álom

Poroszkálok a vádak útján, s a Holdat bámulom Behunyom szemem,  álmok szárnyán utazom Sűrű, regényes erdőben megbújik a Jövő Kénszagú pengével csapkod utána a Múlt A Jelen fényes tőrrel rohan elé, a Pillanat csahol   Az Idő  fegyverszünetet, kapitulációt akar Gyűlnek a felhők, készül a haragos zivatar Villámok cikáznak, Szél ostorozza a fákat Néhány Perccel […]

Posted by
Posted in

Csodák közt

Az őszinte szeretet tört szíveket olvaszt, a harag, gyűlölet lelkeket bomlaszt. A remény múlt s jelen közé hidat emel, s az élet a szépre, jóra csodákkal felel.

Posted by
Posted in

KÁLVÁRIA

  Strandpapucsban, titokzoknival téblábol egy megtűrt isten itt. A vadak között, túl szelídre edzett, kukában is turkál, néha reszket. Álruhája olyan, mint a sorsa: foltozott, a szakálla kevéssé gondozott. Álmatlanságában, néhanapján, csillagokat ráz az égre fel. És meglepődik, hogyha visszaesnek. Már nem érdeklik bicegő szerelmek, túl sokat és túl élesen látott, a kényszerzubbonya, mint díszruha, […]