Posted by
Posted in

A tenger dala

Gyenge szellő mozgatja a vizet, alig hallani , ahogy most zizeg. Halk moraj szinte zenél a csendben, az élet áll, nap nem jár kedvemben.   Nyugalom hathatna zsigerekre, a szerelem vágyát ébresztgetve. A parti homok is halkan cuppan, a lábam lágyan ütemre surran.   Titkokat rejt, még suttogni se mer, elbűvöl, de szavamra nem felel. […]

Posted by
Posted in

Az életről

Születés, halál Az élet két végpontja. Közte van élet? * Születéstől a Halálig tart az élet Kinek, mint ad sors… * Gyerek az élet Bimbója, kivirágzik Átveszi élted. * Hagyatékodat Nem viszed el magaddal. Nehogy elherdáld. Vecsés, 2013. április 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban

Posted by
Posted in

Szeretetről

Senrjú –ban… Légy jó, elnéző Hitvallásod szerető. Bízz! Visszakapod? * Jóindulatod, Szereteted sugárzó! Ettől ember vagy. * Bíz’ szeretni kell! Ne cimborálj ördöggel. Egy életed van. * Szeretetet adsz, De ha nem kapod vissza, Nincs tükröződés?! * Szeretethiány Mi befolyásolja „ént”! Boldogtalanság. * Ha van szeretet Úgy lehet boldog élet. Mindenki vágya. * Ki szeretetre […]

Posted by
Posted in

Ki nem gondolkozik…

Nem mindent ért meg az a szerető szív, Mi az észnek reális és világos. Embert bölcsesség olykor cserbenhagyja, Így lehet döntése sokszor talányos. Ki nem gondolkozik, az gondatlan lesz, Ez, mikor józan-ész embert elhagyja. Állandó kézitusánk az élettel, Mondhatnám én, hogy ez a létem útja. Szép emléket lehet kötélre aggatni, Ha koldulunk az élettől, hogy […]

Posted by
Posted in

1526!

Ötszáz évvel később vagyunk… Jött a török, csak jött, mint áradat, Fehér habbá hajszolták lovakat. Szpáhik, akindzsik, a janicsárok, Kezükben pajzsok és jatagánok. Országot foglalni nem hagyhatjuk, Sereggel hadba szállt: király urunk. Lovakat nyergelték, megitatták, Egész nemességet hadba hívták. A véres kard eredménye az lett, Mohácsnál véres, vesztett csata lett. Széthúzott a magyar, nem ment […]

Posted by
Posted in

Precízen, vagy sehogy!

Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek, Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek… Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást, Tanították a néha bizony kellő. vigyázzban állást. Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte! Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte… Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét, De […]

Posted by
Posted in

Szeressetek, min én titeket

Edit Szabó : Szeressetek, mint én titeket… Akarom, engem is szeressetek, alázattal hajtom meg fejemet, nem vagyok különb én sem senkinél, de lelkem mélyében ez a hit él. . Kiadom szívemből érzelmemet, nem azért, hogy engem szeressetek, követeléseknek nincsen helye, érezd neked szóló szeretetem. . Élem a teremtés adta létet, elfogadom a gondokat s félszet, […]

Posted by
Posted in

Kényszerben lépve

Vártam. (Vártam?) Várható majd – mondják bátran. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg már, Hogy ki érzi meg már, Csak ez mindig-mindig A kérdés… A lényeg… E lényeg… S hogy… Várok. (Várjak?) Várható még – mondják százak. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg hát, Hogy ki érzi […]

Posted by
Posted in

Társra várva

Marcangoló magányosság lelket emészt, az egyedüllét kikapcsolja a reményt. Hiába a tenger zenélő zúgása, magamban nem öröm a habzó hulláma.   Álldogálok némán a kavicsos parton, eleséget sincs kedvem magam bekapnom. Hol maradsz ily sokáig párom, te drága? Eljött az idő az új találkozásra!   Kezdeni kell az idei fészekrakást, alig bírom tétlenül a várakozást. […]

Posted by
Posted in

Göcsörtös kövek

(3 soros-zárttükrös) Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál, Ha meg látja, szabadulnék, akkor az útjára, visszaráncigál… Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál. * (Septolet) Hepehupás, Buckás Életút. Széllel szembe kúszás. Sorsom sodor Nem kímél, Életem nyomor, Csak ítél… * (Oximoron) A halál vigyorogva közeledett, a kaszáját hanyagul lóbálta, Én mérgesen anyáztam, […]