Posted by
Posted in

Kávéházi vircsaft

Szia, drágám! – Fifike, ülj le ide szépen a mama mellé! Nagyon ügyes vagy! Jó kutya! – Hát alig értem ide! Ez a város! A közlekedés szörnyű! – Pincér! – Nem hiszem el, hogy nem látják, hogy itt ülök! – végre, hogy idefáradt! Egy kávét kérek! – Fifi, ne ugass, nem bánt a pincér bácsi! […]

Posted by
Posted in

CicaBlog – Pokoli macskák – 2020.01.10.

CicaBlog Mostanában a kisgazdival együtt nézzük a Pokoli macskák sorozatot az Animal Planeten. Hát azok a macskák támadnak, karmolnak, harapnak, nekiugranak a gazdájuknak. Totál őrültek! Én csak akkor karmolok, ha játszom. Harapni csak akkor harapok, ha olyan tájékon simogatnak, ami érzékeny nekem. Most már a kisgazdinak is látnia kell, hogy én milyen angyali cica vagyok. […]

Posted by
Posted in

Hol késik már a tavasz?

A talajt betakarja még a hó, sebesen siklik rajta a szánkó. Titkát rejti, semmi sem látható, nem hangzott el a bűvös varázsszó.   Tavasztündér is csak leskelődik, leplezi jócskán a zöld színeket. A fák között itt-ott bújócskázik, fehér fátylában teszi a szépet.   -Ráérek még bőven mutatkozni,- úgy gondolkodik, mint egy kisgyerek. -Hagyom az embereket […]

Posted by
Posted in

Búcsú

A nap ragyogása újra eliramlott, mint gyermek ki otthonról már elutazott. Csillogás helyébe fátyolos fény lépett, amit a hold sötétedő égen képzett.   Az édesanya áll az ajtóban némán, kezét integetésre emeli sután. Letelt ismét az együtt tölthető idő, jön az értelmetlennek tűnő jövendő.   A melegen érző lélek hiányt szenved, nehezen érzi értelmét az […]

Posted by
Posted in

Hallgatózó

Edit Szabó : Hallgatózó . Fiú és lány az ajtóban, éppen végzett minden szóval, egymáshoz ér a két kezük, tüzes lesz a tekintetük. . Szerelmespár, lerí róluk, szájukon ég forró csókjuk, boldogság az ő életük, van is ezért pár irigyük. . Ajtó megett meghajolva, asszony les a boldogságra, hallgatózik ő szüntelen, egyedül van, istentelen. . […]

Posted by
Posted in

Téli haikuk

Edit Szabó : Téli haikuk – fehér varázslat a zöld fényben tündöklő fenyőágakon . pelyhes puha hó magágyakon megpihent, téli takaró . csillanó fények zúzmarás ablakon télről regélnek . szánkózik a tél havas buckákon suhan, örömet ígér . Bőcs,2020.01.09.     Megjelenik a M.I.R. oldalain !

Posted by
Posted in

Az őrült üzenete Petőfinek

Az őrült, (ki letépte láncát,) de még hogy örült, csak (vágtatott) el innen el! Buzdította magát egyre (a Tisza). A kapun túl kell jutni, majd (a rónán át), már széttéphet (zúgva, bőgve) mindent újra, hisz azt a kaput álmában már milliószor (törte át). Neki senki se szabhat határt s (a gátat,) már hajnalra (el akarta) […]

Posted by
Posted in

A Bándy meg én

Minden nap történik valami, és annak minden órájában és annak minden percében és annak minden másodpercében. Már rég megtörtént, ahogy ezt leírtam. Vele. Mert velem semmi említésre méltó nem történik, csak az, hogy meghalni sincs időm, míg az a másik meg éli, más világát. Nem takarít, nem mos, nem főz, nem viszi ki a szemetet, […]

Posted by
Posted in

Csak!

Holdvilág szűkül, Hajnal már ébredezik. Kisiklott élet… * Vezérállat is lehettem volna, Csak szarvatlan kos vagyok. A sorsom… ám másként gondolta, Csak a rabszolgám vagyok. * Megfáradtál és Homlokod már ráncos lett! Torz halál-mosoly. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Bármit

Bármit is teszel, A célhoz előbb nem érsz. Te bármit is kérsz. * Bármit is akarsz, Ha sosem élsz, küzdhetsz, így Hiába remélsz. * Bármit is hiszel, Ha állsz, meredten nézel. Több sebből vérzel. * Bármit is megtudsz, Sohase mond, hogy hallgass, Emlék? Ne altasd! * Bármit is gondolsz, Magadról és hiszel is. Terhed, nyomasztó. […]