Posted by
Posted in

Hiszékenység

Hiszékenység A hiszékenység, mint áspis kígyó Átszőtte a történelmet Majd jóllakott áldozataival S nagyon megelégedett magával Belefúrta csápjait a lelkekbe S vígan falatozott kedvére Elsőként Évát lépre csalta Majd Ádám lett az áldozatja Mózes népét is megcsalta Mig a bálványokra lesújtott bősz haragja Jöttek,jöttek sorban az izmusok A hiszékenység az embert szinte átformálta Lelkiismeretétől megfosztotta […]

Posted by
Posted in

Megjött a tavasz

Ma igazán szép nap volt, A nap végre szikrázott. Felhőtlen volt az égbolt, Tavaszi nap szinte lángolt. Velem szemben künn n a parkban, Kutyák hancúroztak vidáman. Nehéz nap volt dolgoztam, Szolit elláttam csicsásan. Kiálltam az ajtó elé, Nap sütött rám, lefelé. Örültek a kutyák; én is, Lám! Megjött a tavasz mégis. Budapest, 1997. március 2. […]

Posted by
Posted in

Már talán…

Vénségemre felismerést tettem, És már talán, kicsit bölcs is lettem. Emberek sem nem szépek, se nem jók, De, ha kell bárkivel jó-pofizok. Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg, Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg… Már csak lassan zakatoló az életvonatom, Az utazó homokóra… pereg monotonon. * Élet kezdődik, Folytatódik, véget ér. Sors? […]

Posted by
Posted in

Lélek harca?

Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem, Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem… Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény, Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény. A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd! Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd! Emeld az arcot, Közönyöd, magadról le! Béke, szeretet. […]

Posted by
Posted in

Esdek

Azt, hogy mi lesz majd, ha rám terül a sötét, Kérem és esdek, mondja meg még az alkony! Nézek én a tükörbe, de ott is győz a sötét… Már nem látok semmit, sötétség… múlik az alkony. De esdek én, hogy az alkony előtt legalább legyen bíborfény! Aztán ha láttam és végem, akkor már eltolhatnak a […]

Posted by
Posted in

Szakadt hegedűhúr

Ha az életre azt mondjuk az olyan, mint egy hegedű A szakadt hegedűhúron folyik le a lélek leve, Itt bíz’ már talán nem is segít hegedűvonó heve. Még az kiderülhet, a lélek leve nem csábos nedű. A hegedűhúrt, összecsomózni bizony bár nem lehet… Élet megy tovább, vonó nélkül vegyünk mély lélegzetet… Vecsés, 2014. április 26. […]

Posted by
Posted in

Bella

Óh, te Drága nagy-mellyes Bella, Fölvinnélek a Parnasszusra! Parnasszus? Mit nekünk! Jobb, ha ölelkezünk. Megdolgozlak. Légy munkám tárgya! Kedves, a modorod igen nyers! Ha szeretsz, légy bár hozzám decens! Remélem csak heccelsz, Mert nekem te kellesz! Ölelj hát, szeress és dédelgess! * Nos, Bella? Megindultas vagyok, A nyomomban is vágyat hagyok. Te itt állsz előttem, […]

Posted by
Posted in

Hétköznapok gondolatai…

Európai stílusú haikuban… Somló Tamást én Ismertem, teát főzött. Japán szertartás! * Évszázadokat Őriznek, hegyi sziklák. Kiemelkedők. * Őserős erdő A fenyők sokasága. Rég’ örökzöldek. * Kezd meleg lenni… Lélekből távozzon baj! Kakaó készül? * Az esőfelhő Lemossa a könnyeket! Bánat, még maradt. * Tört szilánkokon Ülni esőben… ázás. Búbánat, marad… * Soraidon, jól Szórakoztam! […]

Posted by
Posted in

Titkos ház

Edit Szabó : Titkos ház Csillagfény az éjszakában, ház falán egy csodás lámpa, utat mutat ajtó felé, majd valaki oda betér. Lámpafényét körbefonja borostyánnak koszorúja, csukott ajtót világítja, ugyan kinek a birtoka. Egyenes út vezet végig, míg az ajtót majd eléri, nem látni a háznak falát, betakarják a lombos fák. Ki lehet ugyan lakója, védelmet […]

Posted by
Posted in

Zakatoló hangzavar

Vajúdik a tavasz… Zajos a csendem, Csendes hangja, zakatol. Széles szivárvány! * Széles szivárvány, Türelmesen vár békét. Fönt, újabb felhők! * Fönt újabb felhők, Zakatoló hangzavar. Csendben figyelek! * Csendben figyelek Hangok vértelensége… Nagy-nagy mennydörgés… * Nagy-nagy mennydörgés… Válogatok, zajokban. Villám is lecsap! * Villám is lecsap, Szénát viszek a lónak. Nem esik újra! * […]