Posted by
Posted in

Egy csésze kávé

Edit Szabó : Egy csésze kávé . Vendéglő teraszán tündököl a szépség, álomszép formában hófehér jelenség, asszony ül székében csipkés ruhájában, abroszon felszolgált, gyönyörű pohárban kávéja illatoz, fogyasztásra várva. . Nem látni a szemét, mire is gondolhat, fekete szemüveg,keresztben a lába sötét haját magasan kontyba csavarta, egyenes háttal ül ugyan mire várhat, öröme- bánata elvész […]

Posted by
Posted in

A fény gyümölcse

Égen időző Isten hű szolgája melegét ontja a domb oldalára, hol hamvas gyümölcsök érnek a fényben, buja bokrok ágán fürtökbe fűzve. Mélyről eredő gerincük tartását zúgó zivatarok meg nem ingatják. A gömbölyded szemek, mint szomjas lelkek, isszák az áldást, mit az ég teremtett, s miképp a szent emlő éltető teje, csorog teljes testük gyógyító leve.

Posted by
Posted in

Nagyon vártalak

Edit Szabó : Nagyon vártalak . Fellobban a remény, megjöhet a párom, minden gondolatom hozzá továbbítom, úgy várlak kedvesem, siess hozzám haza, ölelő két karom állandóan nyitva. Szakadhat az eső, két szemedben látom, lehet a forró nyár, pillantásod várom, messze vagy én tőlem, szerelmes életem, két karod öleljen, testünk érintkezzen. Érzem szívednek forró dobbanását, érezzed […]

Posted by
Posted in

Viharos pillanatok…

Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában. Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget, A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. * Az idő szeszélyes, Kicsit nyár, majd vihar tombol. Fázós magány vacog. * Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal, És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal. * Egy […]

Posted by
Posted in

Szeptember másodika otthonomban

Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra. Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve […]

Posted by
Posted in

Isteni szerelem

Hajnalodban az üde ébredés vagyok Éjjeledben mécsesként lángolok, Látásodban a szemed én vagyok Járásodban ringó lépésként ragyogok Főztjeidhez a köretet én adom Izzó szívvel meg is sózom   A szép két kezed az én kezem A két szemed az én bájos életem A végtelenséged nálam ér véget Látod életem, mennyire szeretlek? Befestem neked az égboltot […]

Posted by
Posted in

Ha majd visszatér a nyár

Menekültem, a föld minden mocskától menekültem, Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem, Csak a szárnyaim. S ha úgy is tűnik, meggyengültem, Nem igaz. Jó ez így, így a legjobb, Hogy töröttek a lábaim.   Erős szárnyú, törött lábú gólyamadár: Ez lett belőlem. Már csak arra mehetek, ahol nincsen határ, Mert minden akadály menekül […]

Vadlovak vágtája
Posted by
Posted in

Vadlovak vágtája

Érzelmeim vadlovait hagyom, had száguldjanak szabadon, néha csapok csak közéjük, amit egyöntetű méltatlankodással fogadnak. Egy ostorcsapás a Harag nevű szilaj paripára -Úgysem tudsz megfékezni – nyerít kajánul – ha magadba fojtasz, belebetegszel! Hagyd, hadd tomboljam ki magam! – mondja rakoncátlan sörényét vadul rázva. Szélsebesen robog velem tovább lélekvesztő szekerem, a lovak kényének – kedvének kiszolgáltatva. […]

Posted by
Posted in

A gondok a fényben

Hétköznapi pszichológia… A gondok, mindig bőszen, felülkerekedtek rajtam, Pedig én élet sötétben mindig a fényt kerestem. Mások, oly’ megátalkodottan, csak nevettek rajtam, Pedig Miattuk a fényben, néha a sötétet kerestem. Ha a fény esetleg rám villantott… csak odahagytam. Vecsés, 2018. július 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szeptember közeleg

Edit Szabó : Szeptember közeleg . Üresen ásítanak a tantermek, pihenő időre tértek a nyáron, valahogy nem hiányoztak senkinek, vakációval köszöntek a padtól. . Nyár szabadsága oly vígan tündökölt, váratlan események jöttek sorra, gyermekek hada örömben fürdőzött, tóparti álmok, vágyak sokasodtak. . Felejtette mindenki az iskolát, messziről nézték csak az épületét, szünidő teljében tiszta ablakán […]