Posted by
Posted in

Lét-regény… 2/2

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva. Ősz: Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen, Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen… A kis-bogarak, már csak életuntan csámborognak, Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak. Ősz Leple Fényt takar. Vánszorgó lét Emléket kutat. * A nyári zajok, csak emlékek már, ezeket meg már […]

Posted by
Posted in

Gondolat… így öregesen

Van, hogy a gondolat zabolátlan, mint egy csikó! Vibrál és ugrál, kavarog, mint az örvénylő hó! Van, hogy a gondolat zabolátlan, mint egy csikó! Csak Jönnek Mint árvíz. Megfékeznem? Írni sem győzöm. * Nagy dolgok is sűrűn eszembe szoktak jutni, Ha marhaság, akkor érzem, el kéne futni. Nem Írom Mindet, csak Az értékest, Többi hadd […]

Posted by
Posted in

Életem

  Néha fekete-fehér, melyben a szivárvány, szürke árnyalattal írt szomorú királylány.

Posted by
Posted in

Összefoglaló 2019. évi nyári alkotótáborunkról – Szigligeti Alkotóház

2019. július 2-8. között foglalta el az Irodalmi Rádió alkotóközössége a Szigligeti Alkotóházat. 53 fős csapatunkban szerzők, előadók, hangmérnökünk és a szerkesztők, valamint családtagjaik is jelen voltak. Emellett a környező településeken élő szerzők is megtisztelték jelenlétükkel összejövetelünket egy-egy alkalom erejéig. A szokásoknak megfelelően napközben szabad programmal múlatták az időt a jelenlévők. A csodálatos időjárásnak köszönhetően […]

Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 2/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele, Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre. Tennivalóm még van elég, időm már kevés… Idő kell… míg búzaszemből lesz kenyérszegés. * (3 soros, zárt tükrös) Az idő mint a csikó elfutott mellettem, Talán még igazából, soha nem is éltem, Az idő, mint a csikó […]

Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 1/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő, De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő? Az esti alkonyatban is formákat rajzol, Az éjszakai vaksötétben sem araszol… * (3 soros-zárttükrös) Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül, Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, * […]

Posted by
Posted in

Lélekrészletek…

Hétköznapi pszichológia Lélek-azonos Emberek, egy nagy közeg. Akarategység! * Az együttélés Gúzsba kötve táncolás… Élet a bilincs. * Gyötrelem úton Sirám a világítás. Nehéz belátás. * Lélekidomár, Szeretetostorral üt! Lélekdobogón. * Megfagyott mosoly, Arcból torz álarcot ír. Nincs szimpátia. * Holdfogyatkozás! Kapcsolat, fénytelen árny. Árnyék, sötétben. * Vitázók heve Elfogultság! Éreztet. Segítő kéz nincs. * […]

Posted by
Posted in

Elillan az élet…

Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban… Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban. Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut, Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut… Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet, Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet… Ősembernek valaha a […]

Posted by
Posted in

Az életről…

Emberben bízni, Nagyon rémes gondolat. Kárát szenvedtem! * Bámulok. Csak úgy Látom világot, hazug… Mit hoz a jövő? * Az élet álom, De oly’ mint egy rémálom; Kéne ébrednem. * Érzelem völgybe Tombol lelkem mélysége; Mást nem érdekel. * Siker, mi kerget! Utol nem ér, nem siet. Csak megyek tovább…. * Magam vagyok én Kívül-belül […]

Posted by
Posted in

Az életperc…

A poéta meditál… Életperc, végleg belefagyott a párnámba, Én meg aztán belestem az életármányba… Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? Lélekhullámaim csapkodják a partomat, Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… Nézek körbe… keresem üldöző vadakat. Mit ér a poéta ma, Ha nincs neki holnapja? Vagy feledett a múltja… Mit ér a költő, […]