Posted by
Posted in

Jöjj elém

Jöjj elém,te kedves emlék gondtalan ifjú évek ennek most elébe mennék hegy,folyó,mező bsarátom nem voltak szenvedések poros útját ha látom elrepít a gondolatom ha épp róla álmodom szép.emberi alkonyon.

Posted by
Posted in

Csend

Csend,csend, halkan jár egy eltévedt alkonysugár elnyúlt árnyak úsznak éji rózsák illatoznak test és lélek elmereng csak a csend, csak a csend ami halkan lépve jár egy eltévedt alkonysugár

Posted by
Posted in

Kinek vagy?

Hegedűszó sír fel az éjszakában, Piros sipkát visel a sápadt Hold. Halk sugallatával a szél is átkarol, A Föld is meggörnyed álmában. Sétálok a téren és megpillantalak, Szívem egyre hevesebben dobog. Távolban egy rőzse lángja lobog, Megnémulnak bennem a szavak. Nézem mosolygós fénylő arcodat, Szemed fürkészve élénken keres. Sziluetted a sötétben is tökéletes, Az idővel […]

Posted by
Posted in

Cilike és a görények

Cilike és a görények Cilike nem volt szép, sőt még az úgy nevezett „jó nő” kategóriát is inkább alulról súrolta volna, már ha valaki akarta volna Cilikét egyáltalán kategorizálni. Viszont tagadhatatlanul szorgalmas volt, amelyet némileg beárnyékolt az a tény, hogy – hogy is mondjuk – szóval nem ő volt a legélesebb kés a fiókban, ahogy […]

Posted by
Posted in

Balsorsom

(3 soros-zárttükrös) Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te? Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár… Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte, Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte… Napom […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az emberiség története

Rózsa Iván: Az emberiség története (Haiku-sor) Kezdet Tán porszemecskék Nászából született meg Az emberiség? Fejlődés Bizony, porszemek Dinoszauruszokká Váltak: fejlődés! Evolúció Kis vadászokból Nagy ragadozók lettek: Végül az ember! Vége! Kár keresgélni Tűnő idő, múlt nyomát: Ami múlt; vége! Szerelem Szerelmünk nyomát Ne csak a Földön keresd, Inkább odaát! Porszemek Porszemek vagyunk; Akár szerelmünk, akár […]

Posted by
Posted in

A szélhámos

A Szélhámos! Legkisebb két és fél-éves unokám fifikás észjárása Hogy gyorsan túljárjon szülei akaratán Fogfájást mímelve sírásra hajtotta arcocskáját Mivel négy éves tesója betegség miatt otthon maradt Újból megvetette ágyát de most kis ágya alatt Kitekintve az ablakon, furcsa jelenséget észleltem Ablakunk előtti fa egyik ágán varjú nyugodott Jobban megtekintve láttam egyik szeme nyitva Mivel […]

Posted by
Posted in

Inkognitóban

Inkognitóban! Inkognitóban járok már a Földön Szelek szárnyán testben és lélekben Hátralévő éltem az Úrnak felajánlom Múltamért csak a teremtőmet áldom Inkognitóban számolom fogyó perceim Nem befolyásolnak már semmit tetteim Csak adni szeretnék, kapni nem kívánok Feledésbe menekültek a régi vágyálmok Politikai ragadozók keresnék nyomomat Láthatatlan vagyok, így mosolyoghatok Utálkozásomat lyukas zsebembe teszem Így, mit […]

Posted by
Posted in

Fák között

Sápadtan sétálgatott az erdőn, járni ereje alig létezett. Botladozott még karon fogva is, mint a madár, kinek lába sebzett.   Erőltette testét, haladt tovább, leste a zöld vegyes árnyalatát. A friss levegő folyton töltötte, élvezte a létnek pillanatát.   Léptei egyre bátrabbá váltak, a kartámasz el is maradhatott. Arcára halovány pír költözött, a közelebbi fáig […]

Posted by
Posted in

NŐI KÉZ

Amint a Nő egy csecsemőt meglát, Szeme fel, szíve azonnal kigyúl. Szeretve óvja, vigyázva őt feléje nyúl. Ám mást tesz a férfival szemben, Főleg a szerelemben. Ott sokszor másként cselekszik, Belül önmagával harcol, veszekszik, Holott lelke nála is gyakran melegszik. Örömét felejti, vágyait elrejti … Mást súg a szíve, mást mond az esze, Majd mást […]