Posted by
Posted in

1526!

Ötszáz évvel később vagyunk… Jött a török, csak jött, mint áradat, Fehér habbá hajszolták lovakat. Szpáhik, akindzsik, a janicsárok, Kezükben pajzsok és jatagánok. Országot foglalni nem hagyhatjuk, Sereggel hadba szállt: király urunk. Lovakat nyergelték, megitatták, Egész nemességet hadba hívták. A véres kard eredménye az lett, Mohácsnál véres, vesztett csata lett. Széthúzott a magyar, nem ment […]

Posted by
Posted in

Precízen, vagy sehogy!

Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek, Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek… Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást, Tanították a néha bizony kellő. vigyázzban állást. Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte! Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte… Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét, De […]

Posted by
Posted in

Szeressetek, min én titeket

Edit Szabó : Szeressetek, mint én titeket… Akarom, engem is szeressetek, alázattal hajtom meg fejemet, nem vagyok különb én sem senkinél, de lelkem mélyében ez a hit él. . Kiadom szívemből érzelmemet, nem azért, hogy engem szeressetek, követeléseknek nincsen helye, érezd neked szóló szeretetem. . Élem a teremtés adta létet, elfogadom a gondokat s félszet, […]

Posted by
Posted in

Kényszerben lépve

Vártam. (Vártam?) Várható majd – mondják bátran. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg már, Hogy ki érzi meg már, Csak ez mindig-mindig A kérdés… A lényeg… E lényeg… S hogy… Várok. (Várjak?) Várható még – mondják százak. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg hát, Hogy ki érzi […]

Posted by
Posted in

Társra várva

Marcangoló magányosság lelket emészt, az egyedüllét kikapcsolja a reményt. Hiába a tenger zenélő zúgása, magamban nem öröm a habzó hulláma.   Álldogálok némán a kavicsos parton, eleséget sincs kedvem magam bekapnom. Hol maradsz ily sokáig párom, te drága? Eljött az idő az új találkozásra!   Kezdeni kell az idei fészekrakást, alig bírom tétlenül a várakozást. […]

Posted by
Posted in

Göcsörtös kövek

(3 soros-zárttükrös) Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál, Ha meg látja, szabadulnék, akkor az útjára, visszaráncigál… Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál. * (Septolet) Hepehupás, Buckás Életút. Széllel szembe kúszás. Sorsom sodor Nem kímél, Életem nyomor, Csak ítél… * (Oximoron) A halál vigyorogva közeledett, a kaszáját hanyagul lóbálta, Én mérgesen anyáztam, […]

Posted by
Posted in

Kiszolgáltatva

A kór nem válogat, nálad marad, nem bánja, te jónak érzed magad. Belevág az élet erdejébe, hirtelen minden elszáll a szélbe.   Kiszolgáltatottá lesz az ember, másoktól függ aztán az élete. Nincs tovább saját személyisége, vágyakat kergethet, de nem érve.   Elvesznek a dédelgetett álmok, a szenvedélyt nyújtó pillanatok. Munkában az előmenetelek, vagy a hűen […]

Posted by
Posted in

A szegény ember buta ember?

A szegény ember buta ember? A z ember földi története során A szentek többsége éltében szegény volt Tudott nélkülözni, bármiről lemondani Ha kellett másokért éltét feláldozni A változó világ jó és rossz oldala Az ember mentalitását megváltoztatta Ha néha választhatott meggondolta magát Önző érdekek sosem befolyásolták A szomszéd tányérjába nem tekintett bele Ha hatalom közelébe […]

Posted by
Posted in

Zsóka titkai – AZ ELBESZÉLÉS, AMELYBŐL MOST REGÉNYT ÍROK

A római Szent István zarándokház konyhájában Erzsébet épp befejezte a zöldség pucolást, amikor megcsörrent a portán a telefon. Őt keresték, édesanyja hívta: haza kell utaznia, mert meghalt a húga. A lány harmadik éve élt már Rómában, a zárdában kapott szállásért és ellátásért cserébe öt társával együtt a zarándokház takarítását, a konyhai kisegítő munkát és alkalmanként […]

Posted by
Posted in

Jajj a legyőzöttnek

Jajj a legyőzöttnek! Az őzcsorda elhagyta rejtekhelyét A veszélyérzetük is elpárolgott Előcsalta őket a tavasz lehelete S végül ez lett egyikük végzete A vadász fegyvere könnyen eldördül Éltet kioltani mindenütt egyszerű Lehet vértelen úton, lelki terrorral Napjainkban akár politikai bosszúval Az ember árnyékát nem veszítheti Kíséri hosszú – végtelen utakon Időnként felhangzik lelkében a bölcsődal […]