Posted by
Posted in

talán ha újra…

talán ha újra kezdhetném tinta csak színes lehetne de más más színnel soronként íródna életem könyve másképp szólnának a dalok hol harsogva hol meg lágyan esőben járnék ha zokogok s remélnék egy pillantásban s remélnék egy pillantásban esőben járnék ha zokogok hol harsogva hol meg lágyan másképp szólnának a dalok íródna életem könyve de más […]

Posted by
Posted in

Qpaci emlékek

Qupaci emlékek.2 De jó volt egykor fiatalnak lenni Családban, szeretetben gyermeket nevelni Kommunizmusban élni Egy jobb világban remélni Ez volt napi feladatunk Nem volt kihez segítségért szaladni A család volt a politikai menedékünk A gyermeknevelés az egyetlen fegyverünk Gábor fiam Pannonhalmát maga választotta Választása bátorságunk nem riasztotta A borpincékben akkor is támadtak vigasságok Minden földi […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Videózás közben

Jobbról a tizenkét éves Anna, balról a tíz éves Bogi simul hozzám. Középen én, alias Anna papája mamája. Szemben velünk a képernyőn Beethoven. No nem a zenész óriás. Hanem a csöppségében is jókora, csetlő-botló bernáthegyi szőrgolyó. Tappancsa minden csusszanását, farkincája minden billenését gurgulázó kacagás kíséri a kanapéról, csakúgy mint a családtagok óvó-rajongó szeretete a filmen. […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Hét évvel később

Sokáig álldogált a nyitott szekrényajtó előtt. Végül már nem is keserű, hanem valamiféle csak azért is lemondó daccal, az öt éve divatja múlt püspöklila miniszoknyát és spenót zöld selyem garbót emelte ki. Egy fiatal nő életének talán legmélyebb mélypontja, ha a természet kegyetlen igazságtalanságát még mesterséges öncsúfítással is megtoldja. – ’Szabadúszó vagyok ’ – halotta […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Krisztus fiai

Krisztus fiakat nemz százezer szám Úgy megszaporodtak a Föld bűnei A meg-nem-értés magányába zárt negyed-istenfik a neurózis töviskoszorúját hirdeti homlokunk köré a világ Háború gonoszság emberi butaság éhínség természeti csapás öt sebéből vérzünk Lebegünk a vágyak tengerén Borrá változtatnánk a világ minden könnyét kenyérré a szenvedést Kevés Heródes Júdás Pilátus utóda és Mammon sem henyél

Posted by

Gáthy Emőke: Nyúlék

Nyúl nagypapa jól megrakta Kosarát a piacon Hoztam répát, fehér retket – Makogja már a gangon Fut elébe sok kis nyúl-fi, Ide nyúl, oda nyúl; Mire anyjuk észhez kapna, Már hiába nyúl. A vers meghallgatható Karády István megzenésítésben és előadásában a YouTube-on.

Posted by
Posted in

Szarvas a tisztáson

Edit Szabó : Szarvas a tisztáson Villan felém tekintete, ahogy csodálatos teste kilép erdő sűrűjéből, agancsát magasra vetve. Ijedtség nincs a szemében, félelem nélkül tekint szét, szarvasok közt ő a király, fény csillan ágas agancsán. Övé ez a táj és liget, melyben boldogságban élhet, nincsen veszélyben élete, ez a park az élet-tere. Selymes fű ad […]

Posted by
Posted in

Piac

Piac! Láttam, hölgy cipekedett, Nem bírta tele cekkereket. Mért vett annyit vajon, Krumplit süt majd vajon? Úriember vagyok, segítsek? Rám nézett, szeme ki is tágult, Annyira megdöbbent, rám bámult. Sokat vettem, nehéz, Elkél itt a plusz kéz… Ötszáz méterre lakok! Indult… Szütyők alján, biztos ólom van, De, küldöttem velük harcosan. Félúton megjött, a Szív ritmuszavara. […]

Posted by
Posted in

Tél hatalma

Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, a […]

Posted by
Posted in

Tél hatalma

Edit Szabó : Tél hatalma Ránk köszöntött télnek java, hó hullott le minden napra, vastagon takarja földet, nem látni a fákon zöldet. Lemenő nap sárga fénnyel elköszön a fehérséggel, tele tűzdelt havas tájtól, búcsúzik a napvilágtól. Sötétedik, de nem fekete, lehullott hó tömkelege borítja be erdőt, mezőt, házak udvarát és tetőt. Fenyő ágon dér csilingel, […]