Posted by
Posted in

hinni de miben…

“Félek a gyönyör lankatag, elvész úgy, mint az almaszag. Repülnék, járnék a hitben, tats meg, ha tudsz engem Isten” Sapa Brown: Ablakok hinni a templomban a hittanórán s magadban gondolod minden előtt nem nézni szüntelen időt karórán csak élni az életed mint azelőtt egyenes derékkal nézni a mába mert görbült ízület nem helyénvaló hajlott hát […]

Posted by
Posted in

megjárod a poklot…

“Ott lent a sötét – vak társa lesz a csendnek, a tegnap és a holnap, bennük sírva elpihennek” Kiss.Teleki Rita: Alszanak mert megtörni akart a sors kegyetlen játszmájában osztott cinkelt lapot tagadd hogy az élet embertelen vérrel verítékkel festett holnapot kapsz csupán ha hited mégis töretlen szállni akarsz a gondolat szárnyain képet festesz az égre […]

Posted by
Posted in

Senki többet távolság

Nem a távolság bírál. Nem az szakít el. Miért kenem mégis rá? Igazán nem értem magam. Mert óceánokat át úsznék És végtelen magas, Hegyek fölött repülnék. Érted. Egyetlen pillantásodért. S látod? Mégis lelkem pocsolyájában, Fuldoklom lelkedért. Igazán nem várom, Hogy megérts. Nem hajtogatom. Vagy kívánom, hogy félts. Egyengetem, Az arcomra gyűrt arcodat. Felejtetem, Sosem látott […]

Posted by
Posted in

Hiába lettél csillag

Merre induljak, Hogy megtaláljalak? Tudom, hogy ott vagy az eső cseppjei között. Hogy amikor a szél tépi a fákat, belefésül téged ágai közé. Fenyők tűi közé beékelődő Napfény vagy, ami halványan táncol az arcomon. A hideg a hátamon, ami végig szaladva borsókat hagy maga után. Amikor a villámok egy pillanatra darabokra osztják az eget, ott […]

Posted by
Posted in

Búcsúlevél

Virágod voltam, Mézédes keserűd. Napsütésed voltam, Fájdalmas derűd. A legfinomabb mérged, A legdrágább semmid, Legzöldebb leveled . Szétdobált holmid. Rózsád voltam. Tűzzel rakott felhőd, Takaród voltam, Kinyitott ernyőd. Hidad voltam, Mezőn reszkető fűszál. Madarod voltam, Ki szabadon elszáll. Voltam földed, S földed leszek. Voltam fényed, Bérce hegynek. Voltam tengered, Megvilágított út, Voltam ösvényed, Bővizű, tiszta […]

Posted by
Posted in

Szavak helyett

Szavak helyett néma vágyak, Sötét árnyak húsba vágnak. Mit érsz Te ennek a világnak?   Jaj, de sokan nem értenek! Vadnak hisznek és ridegnek! NE-VE-LET-LEN-NEK!     Mikor mérgükben rád rivallnak, Mikor segítség helyett eltipornak, Ne hagyd magad!   Kérlek, ébredj, merj kiállni! Mondj el mindent, bármi bánt is! Üvölts! Ordíts!   Mondd, hogy segíts! […]

Posted by
Posted in

Pipacstenger

Pipacstenger   Káprázatos vöröslő színek, szirmai mégis oly szelídek, lágyan ringó virágzó tenger, kelyhe harmatcseppet rejteget.   Skarlátvörös uszálya izzik, a fény játékára kinyílik, drágakőként ragyog bársonya, szél hátán hintázik bájosan.   Aranymezőben izzó parázs, forró nyárban égő tűzvarázs, karcsú teste olyan csábító, bíborvörös tánca lázító.   Hullámzó vérvörös igézet, meghal, ha a földből kitéped, […]

Posted by
Posted in

Nem feledve

Nem feledve… A születésétől kezdve nevelted reszketve, esdve, kérve a sorsot, ne legyenek foltok, ártatlan, tiszta lelkén, tanítva őt a szeretet nyelvén. Az első lépések, öröme ölelésének, az első nap az óvodában, csillogó szemében a csodálat, kamaszkori kedves csínyek, haragszol rá, de csak színleg. A kibontakozó tiszta értelem, látod már nem is védtelen, figyeled,- és […]

Posted by
Posted in

Vártalak…

Vártalak… Azt mondtad várjak rád, – és én vártalak míg bimbóból virág fakadt, – és még mindig vártalak, szirmokon már a nyár szaladt, – de én csak vártalak, rezesen csillogtak levelek, – ezüstös ködben is vártalak, szikrázón millió hópehely lebeg, – és én várlak, míg betakar a fehér-hajú csend. Kristófné Vidók Margit Kép: Jeanette Donaher […]

Posted by
Posted in

Pipacsos réten

Edit Szabó : Pipacsos réten Nyári napnak pompás fénye rávilágít a szép rétre, búzatábla sárgállik ott, úgy látszik, már kaszást fogott. Pompázatos vadvirágok, mit a mező létrehozott, nem ültette ember keze, magját a szél szórta szerte. Margaréták és pipacsok, mindenféle vadvirágok gyönyörködtetik a szemet, körbenézve vele lehetsz. Piros pipacs minden felett, uralja ő a terepet, […]