Posted by
Posted in

HAIKUK – megjelent az IRODALMI RÁDIÓ ANTOLÓGIÁJÁBAN.

Szabó Edit : Haiku 1. Boldogságban élsz, csillagod a reménység élet tengerén. 2. Esthajnal csillag tündököl éji fényben, ragyogó égen. 3. Nyílnak a rózsák töviskoszorú között, illatuk ontják. 4. Égre tekintve Tejút messzeségben, lelked megpihen. 5. Tündöklő varázs a lelkek lajtorjáján ontja parazsát. 6. Piruló orcák édes lány tekintetek, viruló rózsák. 7. Alszik a bánat […]

Posted by
Posted in

A Halál misszionáriusa

    Érzed a háború bűzét? Kopogtassatok! Verjétek az ajtót! Üssétek a dobot! A Gecsemáni kertben hullatják szirmukat a rózsák Sionon Dózsa György unokája vár Judások és Pilátusok Dörzsölik már markuk Népek Krisztusa ébredj! Hová lettek az ideológiák? Nagy pátoszok, imák? Ne higgyetek a Cipolláknak Lélekgyilkos vámpíroknak Ne higgyetek a  varázslóknak A becstelen ámítóknak Ébredjetek! […]

Posted by
Posted in

Hűség

Én és a boldogság kéz a kézben sétálunk a tavaszi napsütésben. Léptemet kísérik büszke rózsaszálak, bódító illatuk messze tovaszállnak, s viszik hírüket méhek hadának. Száraz kórok, mint irigykedő banyák, lesik zsenge hajtások kecses mozdulatát. Ahogy a szél ringatja testüket, a kórok is velük egyszerre mozdulnak, majd az utolsó táncukban széttörve elhullnak. Egy gyík a kövön […]

Posted by
Posted in

Varázslat

  Egyszer volt egy csúf banya, volt neki egy nagy baja, hogy füléig ért a száz foga. Hosszú füle porig nyúlt, fülcimpája lekonyult, ritka haja égnek állt, hegyes állán száz szőrszál . Vörös orrán bibircsók, hajlott hátán púpja volt, S ha ez sem lenne még elég , sántított is némiképp. De kicsi szíve nagyra vágyott, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gravitáció

Rózsa Iván: Gravitáció Vonz a Föld, nem lehet elhagyni. Csak legfeljebb itt hagyni… Űrhajóval, de hát ez nem tipikus… Az átlagember neve, sorsa: kuss! S mikor már hulla vagy; A Föld akkor is befogad. A lelked elszállhat a Mennybe: Persze, ha hiszel is benne. Ha nem vagy fennkölt, hanem földhözragadt: Lelked, testeddel együtt, a földhöz […]

Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]

Posted by
Posted in

jelet kellene hagyni…

jelet kellene hagyni itt a földön szép képet őrizzen az emlékezet és olyan csodát várni minden őszön hogy tavasz váltja majd a zord telet aprócska csodák úton és útfélen ha lehajolsz érte a tiéd lehet de a sors játéka néha kegyetlen hajlott gerinccel lázadni kell neked gorgók pásztáznak vizenyős szemmel csend szakít félbe ősi dallamokat […]

Posted by
Posted in

Kimaradt

Tegnap elfelejtettek megcsókolni, és kihűlt a szám Nem forrasztottam magamhoz szerelmünk parazsát És egyre messzebb vagyok tőled, és a hiány mardosva tépdes Élni így nem lehet, tovább nem lehet, hogy a tűz elenyésszen   Ma nem vagy itt s a lángerősítést kér Rohanok hát lángoló lélekért Jaj, egy nap mikor meg nem tettem Csak nehogy […]

Posted by
Posted in

Álmok, vágyak, ösztönök

Szohner Gabriella: Álmok, vágyak, ösztönök Bodobács Barna szép szál legénnyé nőtt, mire kijárta az iskolát. Piros hátán a fekete mintázat  friss volt, és olyan ragyogó, hogy híre bejárta az egész bodobács nemzetséget. Bomlottak érte a nőnemű egyedek. Bodobácsországot egy melléképület falának tövében alapították meg az ősök már sok-sok évtizeddel ezelőtt. Utódaik olyan jól érezték magukat […]

Posted by
Posted in

Néha az élet is humoros

Edit Szabó :: Néha az élet is humoros Humorban nem ismerek tréfát, hű de régi már ez a mondás, nem kell ehhez viccet mesélni, megadja élet az élceit. Komolyan beszélgetek veled, honnan jöttél, merre eredsz, fényképedet látva tippelek, már jó hatvanas lehetsz. Ismerem az emberi arcot, éveid tagadod, biz’ látom, bizonyságot szerzek oly gyorsan, minden […]