Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]

Posted by
Posted in

jelet kellene hagyni…

jelet kellene hagyni itt a földön szép képet őrizzen az emlékezet és olyan csodát várni minden őszön hogy tavasz váltja majd a zord telet aprócska csodák úton és útfélen ha lehajolsz érte a tiéd lehet de a sors játéka néha kegyetlen hajlott gerinccel lázadni kell neked gorgók pásztáznak vizenyős szemmel csend szakít félbe ősi dallamokat […]

Posted by
Posted in

Kimaradt

Tegnap elfelejtettek megcsókolni, és kihűlt a szám Nem forrasztottam magamhoz szerelmünk parazsát És egyre messzebb vagyok tőled, és a hiány mardosva tépdes Élni így nem lehet, tovább nem lehet, hogy a tűz elenyésszen   Ma nem vagy itt s a lángerősítést kér Rohanok hát lángoló lélekért Jaj, egy nap mikor meg nem tettem Csak nehogy […]

Posted by
Posted in

Álmok, vágyak, ösztönök

Szohner Gabriella: Álmok, vágyak, ösztönök Bodobács Barna szép szál legénnyé nőtt, mire kijárta az iskolát. Piros hátán a fekete mintázat  friss volt, és olyan ragyogó, hogy híre bejárta az egész bodobács nemzetséget. Bomlottak érte a nőnemű egyedek. Bodobácsországot egy melléképület falának tövében alapították meg az ősök már sok-sok évtizeddel ezelőtt. Utódaik olyan jól érezték magukat […]

Posted by
Posted in

Néha az élet is humoros

Edit Szabó :: Néha az élet is humoros Humorban nem ismerek tréfát, hű de régi már ez a mondás, nem kell ehhez viccet mesélni, megadja élet az élceit. Komolyan beszélgetek veled, honnan jöttél, merre eredsz, fényképedet látva tippelek, már jó hatvanas lehetsz. Ismerem az emberi arcot, éveid tagadod, biz’ látom, bizonyságot szerzek oly gyorsan, minden […]

Posted by
Posted in

Végső dobbanás

  Egyetlen vérző szív sem tudja, melyik lesz utolsó útja;   melyik az a seb, melynek vére utolsót lüktet földet érve.

Posted by
Posted in

Vágy

  Mint nyíló virágot a tavasz, Mint hűs záport a nyár, Mint napsugarat az ősz, Mint fehér takarót a tél,   Úgy vágyom ölelésed Egyetlen csókod, érintésed Csak egy percet kérek Egy végtelen másodpercet   Szemed tüzében perzselődve Öledben körbefonva, lángolva Test a testben, lélek a lélekben Hamuvá válni a gyönyörben   Úgy vágyom ölelésed […]

Posted by
Posted in

Test és Lélek

Álmomban láttalak Tüzes szekéren érkeztél Magaddal ragadtál Szótlanul vágtattunk A homályos Végtelen felé Lüktető szívdobbanásod Ezeregy  gondolat Dalolni kezdtél, s én Vágyódva hallgattalak Víg  dalok, hideg csókok Hite hagyott életek Hitvány tartozék Lopott órák, percek Álmok és sóhajok Mit sem ér A test hamu és por A gondolat fekély Árnyas színű éj A szívedben gyötör […]