Posted by
Posted in

Túlsópart

Túlsópart Átviszem a szerelmet a túlsó partra a lelkemben, szavaimban tartva, öröklétet adva minden sóhajtó, zengő szónak. Víz nem oldja, szél nem hordja, föld ha lepi, csak fedi… De a tűz, amelyből született, a tűz, amelyből vétetett, az veszélyes! Átviszem, hogy túléljen mindent, ami kétséges, mindent, ami bizonytalan, mindent, ami viszonytalan, éljen, amíg élhet, a […]

Posted by
Posted in

(Fel)venni vagy nem venni

(Fel)venni vagy nem venni A telefon erőszakosan, követelőzően csengett, szinte belehasított az irodai térbe és várta, hogy valaki felvegye. De nem tette senki. Aztán végre abbamaradt a visítás, s kisimultak az arcok. Ám nem tartott sokáig a csönd, kisvártatva újra kezdte az akaratos kis masina a ricsajt. Úgy látszik valaki nagyon szeretett volna beszélni a […]

Posted by
Posted in

ARS KOMÉDIA

Félrekezelt valósággal alkudoznod; vereség. Úgysem bírod hamissággal, jobbak ebben kóklerék. Vén titok, hogy parancsszóra, más az élet; kecmereg, ketyeg, akár stopperóra, s időzített fegyverek. Agg tájakon szép a csorda, városok helyett faluk, állnak sorban, megtiporva, nincsen már, csak zokszavuk, emberarcú félkoboldok káplárszívet hordanak, kedvelik, ha senki boldog, s végtelen a munkanap. Kocsma mélyén a berúgás, […]

Posted by
Posted in

Megtennéd Etuska?

Az öreg… álmodozik Felolvashatnál, ó, Etuska! Bízok, vagy ily’ ügyes leányka. Egri csillagokat, Meg új novellákat… Megtennéd? Szívem táncot járna. Szívesen olvasnék fel Úrnak, Öregnek, vagy valaki újnak. Görögök eposzát, A face pletykaposztját… Amíg a csillagok lehullnak. * Közben mehetnél főzni kávét, Megetetnéd a kutyát… Dádét. Kedvemre tehetnél, Tested lenne kéznél… Ember hadd legeltesse szemét. […]

Posted by
Posted in

Bekasztlizott a karmám

Bekasztlizott a karmám Bár jó lenne más… úgy ám! Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem, És, hogy ez így van, az nem csak egy vélelem. Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt, Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt. Visszagondolva, rí, pityog a lelkem magamba, Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már […]

Posted by
Posted in

Ki a fene akart itt öregedni?

Ki akart itt öregedni, megöregedni? Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni. Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni? A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami, Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami… Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori. Végre-valahára, némi jólétem van még hátra? Vagy […]

Posted by
Posted in

Békák

A tóparton békák kuruttyolnak, Vacsorára szúnyogokat várnak. De már a szúnyogok elrepültek, Békák meg éhesen lefeküdtek. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Varjak

Repülnek a varjak a hideg légben, Jól kirajzolódnak az ég, kékjében. Sokan vannak, szinte fekete felhő… Az ég-kékje… csak néha, de előjő. Nagytestű madarak és sokan vannak, Határban keresik a barázdákat. Ők is a hideg elől vándorolnak És küzdenek, így tán éhen nem halnak. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A vadász

Magas falak alatt Vadas falat halad… Marad az akarat A falat hadd halad… Vecsés, 2002. április 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ásatag

Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors… Irányít is mindent, nálam a balsors. Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném, De miért? Ez egyet tudni szeretném… Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc