Posted by
Posted in

Szerelem

Szerelem Hallgasd a szív dalát A könnyek sikolyát Hallgasd a szív dalát Nézd a lelkek vad táncát Fakó kabáttal körülfon Múlt és jelen Az élő és az élettelen Dúdold a szív dalát A csókok ritmusát Énekeld a szív dalát Ha megérted textusát Ölelj, csókolj, szeress Üvölts, ha fáj! Erdőkertes, 2019. február 13.

Posted by
Posted in

Lételem

Felhőnek születtem, fentről nézek rád, borús napokon figyelem az éveid múlását. Szellőnek születtem, mindig veled vagyok, így bármikor egy kedves simogatást adhatok. Ködnek születtem, néha követlek téged, ilyenkor érzem, csökkentenem kell a sietséged. Napnak születtem, fényt adok neked, ne kelljen saját magad elveszítened. Holdnak születtem, ki sötétben is lát, megfigyeli a kósza álmod áramlását. Földnek […]

Posted by
Posted in

Kékmadár

Tolla hull a kékmadárnak, elszálltak az évek, őszre fordul már az idő, a vágyak aludni térnek. De mégis! Egyszer, egy szép téli esten – ha felgyúlnak a fények -, eljössz-e hozzám, aki egykor karjaimban ébredt? Már rebben, surran a kékmadár, újra felizzik fakó szárnya, szerelmes szívünk készen áll a lángoló boldogságra. 2019. február

Városok és tájak I.
Posted by
Posted in

Városok és tájak I.

Angyalföld Száll a por a reggeli ködben, s ásít az utcán, ki görbe örömben maradt egész éjszakán át, s lassan indulna aludni már. Az út másik oldalán dobozok zörögnek: tisztítják a várost, viszik a szemetet, és füstösen indul a konténer tovább. A hídról már látni az út forgatagát. Mint rohanó hangyák futnak a kabátok, elnyeli […]

Posted by
Posted in

Vágyódásban

(3 soros-zárttükrös) Pedig szerelemmel a szívemben születtem, Később láttam, cudar egy világba kerültem… Pedig szerelemmel a szívemben születtem. Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt, Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt… Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt. (Visszatérő rímek) Bálint napos a létem, méláztam, hogy […]

Posted by
Posted in

ma úgy érzed még…

ma úgy érzed még minden a tied szerelem vágy és a nyíló rózsa de a holnap magánya itt lebeg fejed felett mint Damoklész kardja ma úgy érzed még nem bánthat senki hisz emberként a magad ura vagy de erőd fogy és gerinced eltörni gyűlnek a keselyűk a démoni had ma úgy érzed még rád ragyog […]

Posted by
Posted in

Magamhoz II.

… nehéz idők mindig jőnek olykor bánatok sem kerülnek de ahogy futnak az évek valahogy – mindig többet érek…

Posted by
Posted in

Ha lehetnék megint gyerek

Szeretnék újra gyerekként játszani, felhők között szaladni és nem látszani. Gondtalanul élvezni mit rám ró a sors, újraérezni milyen is a gyermeksors. Bízvást bízni a felnőttek szavában, örömömet lelni egy hajas babában. Elbújni és hinni, hogy rám nem találnak, bedőlni a sok-sok mesélt butaságnak. Gondolatban átmászni a varázshegyen, tündérkisasszonynak öltözni hirtelen. Hamupipőkeként táncolni a bálban, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: XIV. Viktor

Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]

Posted by
Posted in

16 éves az Irodalmi Rádió – születésnapi ünnepség

Szerkesztőségünk fennállásának 16. évfordulóját ünnepelte 2019. február 2-án, Miskolcon, a Dűlő Étteremben és a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A rendezvényen két antológiát is bemutattunk. Az egyik a 2018-as éves összefoglaló kiadvány, ami Ész-szív összehangoló címmel jelent meg; a másik pedig 2018-as HAIKU-APEVA pályázataink eredményeként megszülető A Hold is velünk dalol című összeállítás. […]