Posted by
Posted in

Keringő

Edit Szabó :: Keringő Aranylóan sárgul határ, vígan dalol minden madár, nyárba köszöntött a tavasz, vágynak örömöt így adhat. Szép látvány emberi szemnek, vidámságot ad gyereknek, kicsi lány a rengetegben, pitypang virág a kedvence. Csokrot szedett koszorúnak, homlokán oly szépen mutat, örömében táncra perdül, körülötte virág rezdül. Keringőzik virág fölött, elidőzik pitypang között, csupasz karját […]

Posted by
Posted in

ÉTELSZENTELÉS

Sokkal szebben indult az idei Húsvét vasárnap, mint az előző. Akkor hó szállingózott, és a hívek nagykabátban igyekeztek a misére. Most azonban, már reggel vidám napsütés tört át a templom színes ablakain. Tárnoki atya elégedetten legeltette szemét a nyájon. A mise a végéhez közeledett, csak az áldoztatás és az ételszentelés volt hátra. Az eucharisztia alatt […]

Posted by
Posted in

Viselt körülmény…

Hétköznapi pszichológia… meditáció. Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, Nekem úgy kellene felismernem mákat, Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. * Így öregen, lehet, Nem is kell már felismerés… Hold meg csak, világít. Szerelem szárnyán repkedtem, Örök szerelmet reméltem. * Az élet értelme vajon a lét? Vagy lét adja az élet értelmét? * Ha nincs […]

Posted by
Posted in

ENGEDJÉTEK HOZZÁM

Rozsda marja tövig a fákat, ez nem a megszokott Ősz. „Anyu, az Isten bácsi? És ha éhes, akkor mit főz? Katlanban kotyvaszt -e új világokat, s ha jön a Tél, készít -e ködmönt fagyból meg jégvirágokat? Fűszernek mit használ, és kertészkedik-e néha-néha? Termetre milyen lehet; alacsony, kövér vagy langaléta? Kezére csap vajon egyfiának, ha rendetlen […]

Posted by
Posted in

Rád hagyom

Levél voltam, kopott bélyeg, fénylő maszat, néma szád. Árnyékfoltban zöld fakéreg, árvaságban rossz család. Senki voltam zengő csúcson, mocsár mentén égő rét. Hegedűszó olcsó húrom. Odakozmált estebéd. Hazug voltam, kilőtt puska. Vízbe vetett szürke kő. Tövig rágott almacsutka, elhajított keszkenő. Kabát voltam pőre testen, alvó berek, sárga tó. Erdők mélyén térdre estem. Kinek szólt az […]

Posted by
Posted in

Korszakváltás

Sakkjátszmát imitál ezernyi bábu Mattot ad végül egy szegény paraszt Eladó játékod kedvező árú Valaki fizet, de évet halaszt Királlyá válik a névtelen herceg Cinikus mosolya rosszat jelent Csupasz főtéren bábok hevernek Feloszlik, elszéled két parlament Árkádok alatt egy eltépett rózsa Szirma az élet, keveset ér Süllyedő hajó áll száradó dokkba Kormányán remegő, piszkos tenyér […]

Posted by
Posted in

Hétfő

Porcelán késeket tompít a reggel, álmosan nyújtózva mégis szeret. Gondok vonulnak ádáz sereggel. Fatálon morzsák és müzliszelet. Áradó mosollyal pizzákra gondol, párnákat rakosgat lámpák alatt. Csikorgó villamos csendeket rombol. Garázsban megbújó fémáldozat. Gyalogló embernek sáros a lába.? Műanyag pohárba kávékat önt. Lázadó eszmékkel rohansz hiába. Megrágott hírekkel új nap köszönt. Autók sorjáznak végtelen sorban, felkúszik […]

Posted by
Posted in

Kopott ige

Ártatlan meséid ki mondja el? Elnémult csalogány hol énekel? Virágos réteken, ott volna jó… Örvénylik, hömpölyög három folyó. Csatakos cipődet sár mossa át. Ötven fád kivágja saját magát, cikázva elrohan megannyi őz. Álmatlan éjszakád hajnalt előz. Hamis a válasz, de túl sok az ok. Diszkóban táncolnak szökött papok. Visszatért megváltónk. Ajtóban áll. Csendesen mentőkért telefonál. […]

Posted by
Posted in

Vak menyasszony

Izzón parázsló forró testek Kihűlni vágyó holt lelkek Istent káromló bigottok Sátán oltárán áldozók!   Vámpírok átkos keshedtjei E forrongó kürtő közepén Fogcsikorgató hideg közöny Önimádó vak remény!   Koporsóra vágysz? Mert menekülsz! Bömbölsz akár egy csecsszopó gyermek Becstelen vagy és érdektelen Vonagló bábként éled az életed   Fogadd el, mert ide születtél! Edd meg! […]

Posted by
Posted in

KERESEM

Huták pislognak bércek alatt, füst sincsen; kéklő szalag, mely megkötözné az időt, oly komótosan, ahogy az alkony a szurdokon átsuhan. Én mindig elhagyok valamit magamból. Mintát lopok festett hajnaloktól, cserébe nem adok semmi fontosat, talán csak veretes, önző magányomat. Megtaláltalak. Vagy inkább a helyed? Üres, mint lepkétlen bábok, mint kitermelt hegyek, és nem hagytál nálam […]