Posted by
Posted in

TÁJLEÍRÁS

Ha tájat mondok, fákra gondolok. Sudár derekú, játékos nőkre, akik ránctalanítják a homlokot, s a fiút férfivá teszik, egy kis időre. Ha vízről beszélek, a dús folyókra, úgy gondolok, akár ágra-bogra. A tenger is erdő, és tudhatod, minden magányt megőriz; feloldva. Ha hegyeket írok le képzeletben, csúcsaikat helyből ugrom át, és látom, amint szép, könnyű […]

Posted by
Posted in

Van Gogh

Színek, formák, csillagok Van Gogh a falakon ragyog hullámzik, vonaglik, minden formába bebújik… Lázas álmok kelnek életre, forr a levegő és mélyen lenn alszanak az istenek… Gyémánt vízű tóban szirének fürdőznek. A Nap tüköképébe szerelmes, aranyszínében benne ragyog az élet minden szépsége, bánata és kevélysége, de a provence-i táj életre kel provancal szele lebbenti a […]

Posted by
Posted in

A legkisebb szőlőszem…

Egy kora őszi estén, amikor már kezdtek megjelenni a csillagok az égen, Szőlike a legkisebb szőlőszem kezdett elindulni az ismeretlenbe világot látni. Eddigi életét a szőlőtőkén töltötte, de nagyon kíváncsi volt mindenre. Sokat tépelődött azon is,hogy ő a legkisebb szőlőszem. Nem érezte jól magát, ezért úgy döntött itt hagyja a családját, szeretteit, barátait.  Már nem […]

Posted by
Posted in

ÉSZLELT MÁGIÁK

A neved, bár Krisztushoz tartozik, de függetlenek vonzó mágiáid, szemfényed belém akaszkodik, mosolyodért leszek én akárkid, bárkid leszek, hogyha úgy kívánod, ám ne akard, hogy senkiddé legyek, mint önmagával összeveszett látnok, akit egyben tart még gyakorolt kegyed, és hangod, szavad, nevetésed tánca, a vállíved díszítő alkonyok, ringó járásodnak ritmikája, amit nekem adsz, ha feléd fordulok. […]

Posted by
Posted in

Nincs még későn

Edit Szabó : Nincs még későn Gyorsan futnak a századok, modernek a kapcsolatok, a számítógép már nem újság, beszerzése sem újdonság. Ördöngösség kezelésük ? betűket még keresgéljük, apó-anyó megpróbálja, szemüvegben megtalálja. Egyszerre nem megy, kedvesem ! hogy is tanított gyermeked? itt egy betű,ott egy mosoly, kattints, mami – ez a dolgod ! Láthatsz engem, én […]

Posted by
Posted in

Te és a végtelen

Nyár végi lecsorduló fényben a természet puha ölében bele olvadva,napsugárba virág illatú félhomályba elveszel,tengernyi végtelenben osztozol a jó kedvében simító,pajkos szélben ellibbensz,messzi légben megmutatja a mindenséget a világűr messze téved repültök,a végtelenben átölelő égi szeretetben.

Posted by
Posted in

Tűzvarázs

Edit Szabó : Tűzvarázs Vöröslőn izzó napfénye tükröződik föld tengerébe, világítja közeli tájat, fák fürdőznek mosolyában. Naponta megteszi útját, hajnalban kél, járja a pályát, erőt ad a földi világnak, felhőt zavar a távolba. Fénylő nap vörös sugára nyugaton indul Ő továbbra, itt is , amott is életet ad, tűzvarázsa égen marad ! Bőcs,2018.03.24.

Posted by
Posted in

Lexémák harca

Katonáim hadrendbe állítom, Csatába küldöm, akit csak lehet Vádat, szitkot, küldök előre Csaléteknek forró könnyeket Ostort kap a kövérre hizlalt gyűlölet Olajjal oltom a lángoló tüzet Megperzselem a szíved Lexémával mérget keverek Ezüst kehelyben nyújtom feléd Lelked próbára teszem: Kiiszod e? Megteszed-e értem? Te büszke hadvezér! Nyugalmad megkötöz Porít szerelmed tüze Hangod, oltó vízként Morajlik […]

Posted by
Posted in

AZ ERDŐ PANASZA

Ahol mások eltévednek, ott lakom. Halott tündérek a méla tölgyek. Ha túl közel jössz; nincsen alakom, szégyenlős vagyok, mint néma völgyek, az ormok között feszülő tisztások vagy bükktermést kutató vadkanok, az őzek, akiket senki sem látott, de hallhatóak: óvatos zajok. Ha szeretnél eljutni néha hozzám, hogy törzsemre testeddel ráfeszülj, szomorúfűz legyél; zöld oroszlán, a fák […]