Posted by
Posted in

Éjszakák…

(3 soros-zárttükrös) Éjféltájban a szobámat bánat eluralja a magány, Bizony az életem minden, csak nem mérhetetlenül vagány… Éjféltájban a szobámat bánat eluralja a magány. Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt, Az élet hiszi, hogy nekem így játszhatja meg a vagányt? Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt… (Sedoka) Magány a társam, Minden […]

Posted by
Posted in

Nyílt tavirózsád

(sedoka) Az opál gyönyör Borítson be teljesen… Nyakadban, izzadt hajad. Viharos kéjvágy Keményítse bimbódat. Köldöködben, izzadtság… * (10 szavas) Nyílt tavirózsád, a gyönyör kertje, Szirmaira forró csókok… közelről, belelehelve. * (sedoka) Vágyaink tánca, Eltáncolását várja Heves, táncos szerelem. Vágyaink tánca Kielégülésbe csap! Tánc, heves mozgásokból! * (Senrjú) Szerelem kardját, Beléd merítem tövig! Kéj áldozata! * […]

Posted by
Posted in

Szakítás…

Hétköznapi pszichológia… Szakításnak nincs kezdő időpontja, Eszkaláló folyamat, sohasem megfelelő az időpontja. * Visszanézve, egy pár kezdő, szakítási, időpontja valósan nem létezik, De bármikorra taksálják is, mindig rossz az időpont! Hiába gondolják, hogy átgondolással az enyészetet még lefékezhetik, Ha Már a körülmények azt mutatják… már kitéve a pont. Az ember nem gép, hogy ki-bekapcsolva, érzelem […]

Posted by
Posted in

Életkép az esőben

(Bokorrímes) Súlyos esőfelhők -lassan- nehezedtek az erdőre, Úgy látszott elvannak, szinte lombozatra könyökölve. Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte… * (Tanka) Szitáló eső Kergeti falevelet. Avart áztató! Őszi eső csepereg, Rőt levél földre pereg. * Szinte már tarkák A lombok. Eső-köd hull. Levélszőnyegek. Avar ágy lesz belőle, S bogarak eledele. * Homályos a tér, Eső-köd, […]

Posted by
Posted in

Lelki párnád

Elmélkedés a lélekről… Lelki párnád szegletén, nyugtatod a fejed, Álmodsz de, ernyedtségedben mozog a kezed… Ölelkező pillák.. Félálom édes álmot szül. Kezem kezedhez ér. * Lassan vége a nyárnak és kiveszőben az izzadt képek, Izzadtságcseppek, már nem lesznek a szemedben látás-fékek. Vágy Szőtte Szép álom. Szerelembe, Test, testet izzaszt. * Fáradtan pihensz, de utad kivilágítva, […]

Posted by
Posted in

A nyár lángja

Az évszakok követik egymást… nyár, ősz, majd tél… A nyár lángja idője végére, veszít a melegébű, De nem tud semmi mást, mit tenni, ez fakad a helyzetébű. (apeva) Nyár Lángja Nem perzsel Homokszemet. Üres a vízpart. * Az ősznek, még csak pislákoló a lángja De fellángol majd, lesz szép, nagy lángcsóvája, Aztán meg hűni kezd, […]

Posted by
Posted in

Jóról és a szépről… Oximoronban

Tele van a világ, hangsúlyos, szép szavakkal, Az ember meg papol a jóról és a szépről, Közben meg éli életét, vaskos hazugságokkal, Mert nem vevő a valós állításokra, már régről. Modern ember agya többségében kimosott, Mint a használt, régifajta gyermekpelenka. Mit hall, nem tudja felfogni, neki az nem tisztázott. Agya is olyan unalmas, mint egy […]

Posted by
Posted in

Őszi részecskék…

Ősszel bőszen sétálhatsz az avarba, De Te attól, ne legyél „piros” zavarba. Ha séta-partner párod, ledőlni kíván, Vastag avar, bizony, megfelelő dívány. (HIAfo) Csábít avar pamlag! Nem szégyen szeretni, Adj egy csókot, ha látnak is! * (3 soros-zárttükrös) Meleg nyárból, szívembe a hideg ősz készül, Melegből nem marad, talán csak.. kis emlékül… Meleg nyárból, szívembe […]

Posted by
Posted in

Fájdalom hamvak

Hétköznapi pszichológia… Az Idő Nem gyógyít, Csak megtanít, Nélküle élni. Fájdalom enyhül, könny kevesebb gördül. Végtelen űr tátong, nem törpül. * A fájdalom hamvait lassan széthordja a szél, De, a hiány vajon mitől fog múlni? Széthulló fájdalommal vajon, mit veszítettél S A veszteség, mennyire fog földúlni? Ha meg olyan vagy, hogy lelkedben túlfeszíttettél? * Szív […]

Posted by
Posted in

Porzik

Az öregségi lét… Porzik a szakadt-rongy életem, Felém nem járt az esővizem… Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik, Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik! (10 szavas) Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik, Létesítője nem locsolta porladozik. * Mostanra várom, őszi esőket Ami megöntözi a kerteket… De, vajon az én életem oly’ poros kertje, Valami […]