Posted by
Posted in

Színesedik az ősz…

Ősz ábrázolás versben és tankában… Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek, Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek. De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél. Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél. Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad, Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad. Még a lelkemben van az izzadós, nyári […]

Posted by
Posted in

Molyrágta élet

Életkérdésekről, versben és apevában Molyrágta már ez az élet, Molyirtótól büdössé lett. A régi télikabátom is már moly járatokkal telt, Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt… Kopott rongyos lét, Nem épp nagy tét. Élni még? Csakis Kín. Itt A vég. Miért bújsz? Állj ki elé! Úgyis rád talál. * Én nem voltam és […]

Posted by
Posted in

Ez az élet

Hó Tisztán Születtem. Fényből, sárba Taposott a sors. Mint A hó, Tisztának Lettem. Sárba Tiport az élet. Tisztaságból a szennybe csöppentem, ez az élet. Az életem a fényből nagyon sötétbe tévedt. Nem jobb, ha sírok-rívok, panaszkodok, hisztizek, Ezt kaptam osztályrészül, így múlnak el az évek. Nem sopánkodok… Az mit sem ér. Élni kell, Míg van […]

Posted by
Posted in

Fonnyad a berkenyénk

Nap Enyhe, Őszi szél Sárgít, aszal. Beérik minden. * Ősz Szinez, Rőtre fest. Nappal hűvös, De szél még szikkaszt. ** Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség. De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék… ** Ősz Tűnik Szótlan. Tél Ködöt lehel, Jégvirág nyílik. * Tél […]

Posted by
Posted in

Fúj, őrjöng, mint megsebzett vad…

A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros… Szél úrfi futkos, Lebbenti leveleket. Gyengét leveri. Tegnap még boldog voltam. Férjem lelem félholtan. * Zúgva közelít, Morc hangulatú vihar. Fekete felhők. Szélvészként jön a mentő, Szirénája üvöltő. * Viharos szélben, Vörös-bronzban állnak fák. Szürke ég alja. Vijjogást hallom, lárma… Küzd lelke, fénye-árnya. * […]

Posted by
Posted in

Porzik

Az öregségi lét… Porzik a szakadt-rongy életem, Felém nem járt az esővizem… Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik, Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik! (10 szavas) Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik, Létesítője nem locsolta porladozik. * Mostanra várom, őszi esőket Ami megöntözi a kerteket… De, vajon az én életem oly’ poros kertje, Valami […]

Posted by
Posted in

Lehet reményünk…?

Ránk… fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló! Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható! Itt van a valóságunkban jóformán minden nap, Vasárnapi misén is erről prédikál a pap. (sedoka) Miért csak ámít… Bennünk él, felcsillan, de… Olyan ritkán lesz való. Becsap bennünket, Néha villódzik s tovább Mi csak várjuk a csodát. * A lelkünkben […]

Posted by
Posted in

Kell az életreceptem?

Életreceptem: nagyon is higgy, lélekkel bízz és szívből szeress! Még rosszul is elsülhet, az egyik úgy alakulhat: kényszeres… Lehet az ügyben, ha alakulva, kiderül, én vagyok mentes. * Higgy, szívből szeress! Én, nem kényszerítelek. Nem leszek vétkes… * Bízz, szívből szeress! Én nem kényszeríthetlek, Engedlek, mehetsz… * Van bizony, hogy, ha a mindenségem mást akar, […]

Posted by
Posted in

És kielemzik…

Élet összefoglaló… Megszülettünk Emberré lettünk… (10 szavas) Megszülettünk, felnőttünk, jövőt reméltünk. Hittük emberek leszünk! Vajon azok lettünk? * Volt egy hosszú létünk, Valamilyen életünk! Sok év van mögöttünk, Éltünk, küzdöttünk, boldogságot mégis keveset leltünk. * Utódok sírnak érettünk, És elemzik, elmúlt életünk… Talán gyerekeink, unokáink könnyet ejtenek értünk, Rólunk beszélnek… őrzik emlékünk. Vecsés, 2017. április […]

Posted by
Posted in

Igyekszem én…

(3 soros-zárttükrös) Igyekszem én vesztesen is méltatni a káoszt, Kedvenc ételem tésztán, a barnás, sütött káposzt’… Igyekszem én vesztesen is méltatni a káoszt. (Senrjú) Életem káosz, Vesztesként is harcolok. Éltet a remény… * (Septolet, halmazrímben) Érző lélek Vagyok, élek… Remélek! Gonosz lelkek Körülölelnek, El nem mennek Lábam körül fetrengenek… (10 szavas) Szívemben szeretet, szebb jövőt […]