Posted by
Posted in

Napnyugta

A bárányfelhő hullámok mesés és oly’ szép tündérvilága, A sötétedő kora-este, néznivaló bíborvirága… A bárányfelhő hullámok mesés és oly’ szép tündérvilága. Kora est fénye. Bíborszín felhőket fest. Varázsos alkony. * A vattás-fehér bárány felhőréteg, részben bíborszínű volt, Ég erősödő holdvilága, az ezüstjével, lassan tarolt… A vattás-fehér bárány felhőréteg, részben bíborszínű volt. Ég Kékjén Rózsaszín Barikákat […]

Posted by
Posted in

Megadjuk a módját…

(3 soros-zárttükrös) Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz, Lelkem polcáról minden rosszat lerakodsz… Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz. Bújjunk össze, legyünk együtt szerelmi vétkesek, Így, lovagoljuk meg összefonódva éjeket, Beléd bújok és az lesz a kéjem, Ott bennem nem lesz semmi értelem… (Bokorrímes) Neked hagyom érző átölelésem, Ide már nem kell, bíz’ semmi védelem, […]

Posted by
Posted in

Hullámvasúton…

Végül, csak fölismertem… Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút, Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút, Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút. Mert becsöngettek, rá, fölültettek, A villanyomorok dübörögtek, Mert becsöngettek, rá, fölültettek. Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást? Az […]

Posted by
Posted in

Bevágott a sötétség

(3 soros-zárttükrös) Az előbb még az ezüst hold szépen világított, A sötét felhő alávágott, sötétet hozott… Az előbb még az ezüst hold szépen világított. (septolet) Ezüstös holdsugár Nem cirógat már. Morc felhő Eltakarja, kergeti szellő. Ég beborul, Elhomályosul Konokul. * Sötétség csúcsa lapos-álmosan szétterül, Látás vaksi, igazán ellehetetlenül… Sötétség csúcsa lapos-álmosan szétterül. Sötétség vérdermesztő, Félelmet […]

Posted by
Posted in

Régen, szeretett Apám!

Bíz’ már csak a gyermekkori emlékek mik megvannak, Amik szépnek, jónak és tartalmasnak is látszanak! Felnőtt életemre elvesztettem lélekszárnyakat. (Septolet) Odavoltam érted, Szerettél, nem mérted. Jó legyek, kérted. Felséged, Emléked Gyermekként kivételem, Felnőttként mocsárvidékem… (Sedoka) Elváltatok értettem, Életem, közösen törtétek. Én, mint ellenség? Bizony ez érthetetlen, Mind ketten szembe fordultatok… Gyűlölted lettem. Ez bíz’ új […]

Posted by
Posted in

Apám-apám

Ó, Apám, kisfiú koromban mindent megtettél értem, Szeretettel, te voltál a követendő eszményképem… Ilyen a világ, nekem ilyennek kell lennem ezt véltem. Szeretetben ettem, ittam, aludtam és lélegeztem… Nem tudtam, hogy anyámmal, miatta nem vagytok jóban, Én csak azt láttam, hogy mi együtt voltunk igen jóban. (3 soros-zárttükrös) Apám, négykor mindig kimentem az állomásra eléd, […]

Posted by
Posted in

A történelemről…

A történelemről, kár bármi rosszat mondani, A történelmet, kár bírálni és megcáfolni! Magyar történelmünk is belekövesedett a múlt időkbe, Magyar történelemből eljutottunk mi is, újabb időkbe… (anaforás senrjon csokor) Történelmi múltunkat Véglegesnek kell elfogadni! Siránkozás él. * Történelmi távlatok Tán’ nem magyaráznak meg mindent. Meditáció! * Történelmi részletek, Időtávlatban… keverednek. Mi illogikus? * Történelmi ügyeink, […]

Posted by
Posted in

Csakis

Siratom a történelmet a régvolt múltat, Nem szeretem az életet, az elvadultat. Történelem persze nem önön hibás, Emberek csinálják, hibásak… ki más. Nem jó ez így, rossz a társadalom, Hogy minden szép és jó lesz, csak álom, Mocskosok az egyes emberek is, Az egyedek felelősek… csakis. (3 soros-zárttükrös) Ilyen emberek fogták a fűrész nyelét Trianonban, […]

Posted by
Posted in

Fák árnyai…

(3 soros-zárttükrös) Lelkünkben legyen, nemes akarat, Ismerve létet, tudom, nagy falat… Lelkünkben legyen, nemes akarat. (apeva) Szép Erény A jóság, Kevés ember Lelke; menhelye. ** Ketten ülünk itt a korhadt erdei padon, Itt át lehet látni, nem létező falakon… Ketten ülünk itt az korhadt erdei padon. (senrjú) Nincs lehetetlen, Ha ketten összefognak. Falak ledőlnek. ** […]

Posted by
Posted in

Május utolsó vasárnapján

Májusi vasárnapról írom nektek eme versem, Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem. Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem, Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem… Van még négy unoka, három lányka és egy fiú, Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú? (Septolet) Látom előre, Szép-színe Lesz… mint hétvége. Majd mókázunk, […]