Posted by
Posted in

A csend sorai

Hangulattalan poéta-történet (3 soros-zárttükrös) A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon… A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… Meg kellene örvendeztetni a […]

Posted by
Posted in

Lassan körülölel a fagyos szél…

Ez már a végső találka? Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem, Még nem tudom, a reményem is itt van velem? Reggel, egy teljesen másik napra ébredtem. Ez másmilyen volt mint a többi reggel… Szívemben Ámor nyílheggyel… * Virrad már a holnap, Kimarad a reggel, Bámulod a holdat Becsukott szemekkel. * Érzem, a tegnapi vágyaim nem […]

Posted by
Posted in

Nem gyűrt a lepedőm!

A magány egyedül, még a lepedőt sem gyűri össze, És csak csendesen ül az ágy szélén, szinte lekötözve… Elűzni magányod, Gyűretlen lepedőd gyűrni… Régen várt óhajom. * A gyűrtelen lepedő meg jól tudjuk semmire nem jó, Aztán meg az ágy szélén ülő magány, rossz tanácsadó! Magányod örökre életedből kizárom, világgá űzöm! Veled akarom…! Szép, simára […]

Posted by
Posted in

Kicsapongó gondolatok

Érdekből, még a Gonoszt is átöleljük. Szakmaiatlan. * Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot, Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott, Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot. * Magával az ördöggel szövetkezett, Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett. *** A keserűség Körbefonva átölel. Reménytelenség. * Ölelte is olykor – olykor, ha erre-arra vágyott, Reménytelen […]

Posted by
Posted in

Te vándor felhő

Rácsodálkozás az őszi természetre… Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan, Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan! Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna, Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna. Hol lakol, te vándor felhő, amerre a […]

Posted by
Posted in

Őszelőben…

(HIAQ) Őszelőben hűvös Szél grasszál már erre-arra. Pad, még szerelmet vár. Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár. Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár. Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár. Nyár, Álom Nem csüng már Fák ágain. Ősz mindjárt itt lesz. Ősz mindjárt itt lesz. Fák ágain Nem csüng […]

Posted by
Posted in

Holdnézőben…

(3 soros-zárttükrös) Van, hogy ülők a tanya melletti padon Holdnézőben vagyok, vaksötétben, vakon! Van, hogy ülők a tanya melletti padon * (haiku) Jaj! Eszelősen Bámulok a sötétbe. Ugatással jó? * Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken, Nézem, hogy mit látok a mély-sötét kék égen. Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken. * Ha nincsen másom, Csak sötétség bámulás? […]

Posted by
Posted in

Az élet még domináns?

Hol van az élet? Mivé lett? A haldokló avaron, már nem az élet dominál, Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál… A haldokló avaron, már nem az élet dominál. Állj Készen! Ha szólít, Menni muszáj, Élet már úgy sincs. Élet már úgy sincs, Menni muszáj. Ha szólít, Készen Állj! * De, vajon meddig tart a lét, […]

Posted by
Posted in

Káoszom örvénylik

Írásba adott hétköznapi pszichológia: hogyan tovább…? A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz, Próbálok magamon nevetni, de ez nem egy kvíz… A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz… Káosz az életem, amit főztem ehetem, Kínos helyzet, nincs nevethetnékem. Csend. Nevet A káosz. Kínos érzés. Én nem mosolygok. Én nem mosolygok. Kínos érzés, A […]

Posted by
Posted in

Az este sötétje

A semmi, szépséges története… Az este sötétje csak tovább sötétedet, Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet! Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett. Est Temet Bíbor színt, Szült sötétet, Semmit nem látok. Semmit nem látok. Szült sötétet, Bíbor színt Temet Est. Est vörös kabátban, De sötétedik már az ég. Bíbor múlik lassan. Szép világ. Nem látom […]