Posted by
Posted in

Sokszor

Mesél a poéta… (3 soros-zárttükrös) A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom, Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom… A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom. * Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam, Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam. Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket, És tovább, […]

Posted by
Posted in

Erdőben vagyok

(3 soros-zárttükrös) Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél. Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél… Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél. Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele, A sok felhő még tavaszi, de most jött erre… Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele. (Bokorrímes) Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal, […]

Posted by
Posted in

Gondolatok

Nyűgözött vagyok… (3 soros-zárttükrős) Le vagyok tőled nyűgözve! A cunid meg igen kellene… Le vagyok tőled nyűgözve! Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát! Engedd talán el, az ellenállás fonalát… Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát! (limerik) Érzések hálójából nézem, Ha, nem történik semmi, végem. Köztünk van ötven év, Itt, már nem lesz biz’ […]

Posted by
Posted in

Anyák napján emlékezek

(Septolet) Anyák napján emlékezek, Múltba kicsit visszamegyek. Felgyúl a fény, Szinte élőlény! Öntörvény, Szeretet-nyelvén… Tény. * (Senrjú) Több évtizede Már elmentél, vársz-e vajh’ Majd találkozunk? * (3 soros-zárttükrös) Régen öleltelek… Még most is szeretlek… Régen öleltelek… * Emléked nekem megmaradt, Szívem érted, majd meghasadt… Emléked nekem megmaradt… Vecsés, 2016. július 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tavaszi szél

(3 soros-zártükrös) Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt, Döntené a sziklát… de nem éri át őt… Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt. Hűsége töretlen, minden évben visszatér, Elmeséli nagy hangon, téli nyugvás mit ér… Hűsége töretlen, minden évben visszatér. Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő léptekkel, Egyből dühöngött, nem törődött erényekkel… Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő […]

Posted by
Posted in

A természet pirkadata

(3 soros-zárttükrős) A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából, Elfoglalja helyét a szokásos rend szerint, megszokásból… A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából. Zöldül a határ, Erdő, mező, s a liget. Tél megy, jő tavasz. (Bokorrímes) A pirkadat zsákban hozta a rügyeket, És bűvészi tehetséggel, szétosztotta ezeket. Mást nem hozott! De ki hozta a legyeket? […]

Posted by
Posted in

Láng felírat

(bokorrímes) Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett, Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert… Az enyém is ily’, inkább nem tunyán… miszlikezett! * (sedoka) Ragyogott a nap… Hittem, hogy nem változhat; Sötét lett, könnyem fakad. A sors kétszínű, Reményt kelt, majd elveszi, Ad, vesz, csak játszik velem. * (10 szavas) Lángolnék, ha tudnék, […]

Posted by
Posted in

A magány az én lovam…

(Bokorrímes) Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, Így bizony gyalog én, sehova nem megyek… Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… (3 soros-zárttükrős) Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. Idealista nem vagyok Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? Idealista nem vagyok. Lovam patái a […]

Posted by
Posted in

Buján örömteli

Öregen a tavasz… (3 soros-zárttükrős) Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek. Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok, Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok. Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok. Kevés ez öröm, de örülnöm kell neki, Jön […]

Posted by
Posted in

Már…

Látszik, hogy ideér a tavasz… (Senrju) Már látszott, hogy a Mezőn, nyílnak virágok. Jó volt élveztem. * Láttam szépséget, Gaz-féléket, halomban. Orromban illat! * Jó levegőn, jó Volt… virág kezdemény… volt. Illat és látvány. (3 soros-zárttükrős) Már látszott, a legelő virágai nyíltak, Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak… Már látszott, a legelő virágai nyíltak. A réten már, […]