Posted by
Posted in

SZÓLONGATÓ

Tegnap este, amikor szobámban a sötétség a csöndet takarónak magára vette, s nem csak az elmúlt éjjel, hanem minden kósza napvég mélykék küszöbén, ahol a csillagok lángja ténferegni kezd, s a világ zajából nem marad, csak nesz, ebben a sírközeli hallgatásban, sejteni vélem vagy inkább akarom, amint szívemből mindenféle lakaton, záron, veretes kapukon keresztül szökik […]

Posted by
Posted in

ŰRHISTÓRIA

Barlangjáratok nyúlnak a Földig. Mennyei bányákban csillag a por. Fekete kő vagy olaj az éjjel, díszes a Tejút: kristálytelérrel. A vájárok lámpása rőt telihold, karbonangyalok arcán a seb, valaha talán egy emberé volt, akinek könnye túl mélyre esett, hová a fény csupán rettegni jár, mint száműzött bújik sziklák mögött, mágneses álmokat rejt a határ, hozzád […]

Posted by
Posted in

ÁLMATLANSÁG

Lépteim mögött a lomb összezárt, mint légszomjjal küzdő tüdőlebenyek, és megbolygatta a rejtőző gyász, az egymásba torkolló ösvényeket. A végzet kővázas fészkei mellett, lopódzott, suhant a rászedett idő, a holtak elküldték: már nem ismerlek, az élők nem sejtik, miért szerethető. Megálltam ott, hol a centrum pihent, az öröklét csálé tengelye alatt, egy zaklatott isten aludni […]

Posted by
Posted in

Mese az álomról

Gyere és ülj le, Most mesélek neked. Hagyj hátra mindent, És ne mondogasd, hogy felnőtt vagy. Az csak egy szerep!   Csak légy kíváncsi, A kedvemért gyerek, Csak ennyit tégy meg, És cserébe mesélek neked. Hunyd be a szemed!   Képzelj egy várat, És mellé éjszakát, Az éjszakába Csillagot. A csillagba csodát. S halld az […]

Posted by
Posted in

Álmom csak kecsegtet

A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]

Posted by
Posted in

Álom…

Álom 1   Álmodom, de azt: földre hogy leszállok és hogy felébredek.   Álom 2   Álmodom, de azt: földről hogy felszállok és hogy felébredek.

Posted by
Posted in

Üres templomban lehet-e?

Versben és HIAQ –ban… Üres templomban lehet-e a fénybe lépni? Zárt ajtók mögött, lehet-e oltárt keresni? * Bíz’ jó lenne fénybe Lépni. Oltár dicsőülni… Csoda is csorbulhat! * Bennem a múlt és a majd-jövő csatáznak, Pedig hívük vagyok „örökké” álmoknak. Álmomból gyors kiutat sohasem kerestem. Álmok folyvást uralják a testem, a lelkem. * Álma mindenkinek […]

Posted by
Posted in

Nem lelem

Állóharcba bonyolódtam A lövészárok rám szakadt. Nem lelem a gyalogásóm… A nyeléről már leszakadt. Ásnék, de körmöm is törött, Nincsen vezérlő csillagom, Miért küzdök még, mint lökött? Nincsen már ideám, álmom. Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Egy angyallal a metrón

Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]

Posted by
Posted in

Tükrök között

Tükrök között   Aranyló kondenzcsík a hófelhők alatt. Huncut mosoly, mit alig félig takar egy sietve felkapott, szőke szalmakalap. Félúton megáll, int, mielőtt tovaszalad. Szeme már nem rád néz, de szép emlék marad.   Hisz tudod, a legszebb esték után sem mindig kell aspirin és kávé. Sárga vászonkabátom zsebében csilis csokoládé olvadna össze a sorokkal; […]