Posted by
Posted in

Még, útkeresésben

Öregedve, nehezen megy az útkeresés, Neki helyben, kispadi ücsörgésre futja. Főleg, ha az út kilátástalanul kevés, De, van olyan, kinek nincs, nem látszik új útja. (Sedoka) Ma is keresem… Mind a lila-köd nyelte. Hiszem, maradt egy hátra. Még egy van biztos! Reménytelenül kevés… Ám nem adom fel soha! * (3 soros-zárttükrös) Agilis embernek borzalom a […]

Posted by
Posted in

Ébredj, él ez a világ…

Haikuban és apevában írva. Idő van! Ébredj! Az idő, halad, pereg… Feleszmélés kell. * Jó Magyar Hazafi! Mondj le erről: Végtelen közöny! * Lét, mesebeli? Akkor minek a remény? Ó! Mily’ a világ… * Álomvilágban Élni: az önbecsapás! A nagy rossz közelg… * Te még várod jót? Napocskát… felhő takar! Ébredj már ember! * Most […]

Posted by
Posted in

A Tél hajnalpírja…

Ez mindig ideér… versben, apevában és HIAQ –ban. Borús fenn az ég Közeleg a tél. Ne siess! Ne még! Hát… el nem vetél… * Ködhomály, szürkeség, Gyászruhában a természet. Puha gyolcs az álma. * Már nyugszanak a rovarok és az állatok, Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. * Szikrázó Holdsugár, Szél […]

Posted by
Posted in

Élet – őszben

Őszben mállik a lét… (Bokorrímes) Nem vagyok vegetáriánus, én inkább vegetálok És mindig hittem, a sorsom majd javul és nem elmállok. Nos, ebből semmi nem lett, immár valósan vegetálok. (Tükör apeva) Élt Bennem Remény, mi Immár hamvad. Őszben mállik lét. Őszben mállik lét. Immár hamvad Remény, mi Bennem Élt. * (Septolet) Micsoda élet, Nulla lett. […]

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 2/2.

Avagy, a múlás impressziói víziók? Az elmúlás, ördögtől való cselekedet? Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket… Már Sátán Kerülget, Megfelelő Pillanatra vár. * A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva! Lehet, hogy életében, végig, magát csak, „nyírta”.,. Ha Sorsod Mostoha, A halál csak Megváltás lehet. * Fáraók az elmúláskor ételt, italt vittek magukkal, Nyugdíjasnak […]

Posted by
Posted in

Nyár elvonul a téli lakba…

Sorok az öregségről, versben, apevában, HIAQ –ban… Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön. Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél. Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél. Nyár Ősztől Elköszön. Őszi szellő, Elmúlást jelez. Ha volt még szép nyarad, Elszállt hűvös szellő szárnyán. Ősz-fejed […]

Posted by
Posted in

Múlik a nyár és már itt az ősz…

Az ősz a földöntúliak találkozása Még kis meleg, rohammal eltakarítása… Nyár Lassan Útra kel. Változni fog, Lét és természet. * Múló nyárban, séta a már lombhullató fák alatt, Az elszálló hárslevél illata még kicsit marad! Andalogjunk együtt, fogjuk egymás kezét! Szívünkben, éljen mint gyönyörű emlék. * Csalódást hoz az őszi szél, a hideg fuvallattal, De […]

Posted by
Posted in

Jutottam… jutok… fogok jutni?

Életmeditálás, versben és apevában… Jártam én sokat a macskaköves utakon, Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon. Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs, Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs. Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon, Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon… Volt Múltban Jó és rossz. Voltam fenn s […]

Posted by
Posted in

Vehemensen

Egyszer, úgyis bezárja a kör, saját magát. Egyszer, úgyis megtalálja a zsák a foltját, Vehemensen bízok, hogy körön belül leszek, Vehemensen bízok, hogy a foltra rálelek. (Apeva) Míg Telik Erőmből Családomért Mindent megteszek! Míg Bírom, Családom Összetartom. Kör bezárulhat. * Mikor a családi körben, zúgva záródik a kör, Mikor a családi körben, záródás végigsöpör, Mikor […]

Posted by
Posted in

Milyen élet ez?

Álldogálok fázva… Várva, Toporogva, Ázva, Fázva! Sarkamon kiszakadt hólyaggal, Jobb jövőre vágyok, híg aggyal… Kellene őr-angyal. * Az Élet Örökös Várakozás. Mindig másra vágysz! * Életünk nem más, mint örök várakozás. Harcolunk, ám hiába a fáradozás… Életünk nem más, mint örök várakozás. *** A sarkon Semmibe markolón Magamnak hazudok… várón. Sarkon várom… jobb jövőség! Ökörség, […]