Posted by
Posted in

Hókristály csillog…

Megjött a karácsony, amire oly régen vártunk, vártál, Teljesüljön álmod, vágyad, amiről sokszor álmodtál! Szeretettel, és békével teljen el a szíved, Bensőséges boldogság végleg szállja meg lelked! Lágy, karácsonyi zene dallama, tölti be házat, Karácsonyi énekek hagyják el, sok gyermekszájat. Csendes éj! – hallatszik meleg-csengőn, a gyermek-ének, Így őrizzük meg a szépségét, Áldott Szentestének! Öreganyánk, […]

Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Pünkösdre virradt…

Szentlélek ó, Te vigasztaló Isten! Béke, szeretet; tőled fakad minden… Mi hívunk, és ezzel fejezzük ki reményünk, Mert most van talán rád, a legnagyobb szükségünk! A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott, Zápor után… sok esőcsepp, könnycseppként csillogott… A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott. Mindannyian várunk, ó Istenem! Pünkösdi rózsa is kér; nap, hevem! Mindannyian várunk, […]

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Hazug advent
Posted by
Posted in

Hazug advent

Álmot leső esték Adventi csillagok Lekopott a festék Értetek sírhatok Kihűlt szeretetben Nem csillan már remény Állunk mind, hitetlen Öröm, csend ünnepén Hiába gyújtod meg Elalszik a gyertya Szívekben nincs meleg Képmutató példa Csillogó plakáton Üvölt a december Csendedet, barátom Ellopta a sztender Harsogó és fénylő Hazug várakozás Marketingtől vérző Lázas a látomás Szégyen ég […]

Posted by
Posted in

Betonpaplan

Éles fájdalom hasít a bordáim közé. Időm sincs felfogni, mi történik, már vágódom is előre, arcom könyörtelen gyorsasággal csapódik a betonba. Képtelen voltam akár csak egy kicsit is tompítani földre zuhanásom erejét. Hasogat a fejem. Nem emlékszem, mi történt, hogy kerültem ide, miért rohantam az utcán, és arra sem, miért vagyok most a kemény betonúton. […]

Posted by
Posted in

Vágyom

Vándormadár a fészkére, Szomjas vándor a hűs érre, Én is vágyom: békességre. Bizony hiányzik, még ma kéne Végre, valahára, elkélne. Vágyom békés, nyugodt életre. Kedvem nehogy búsra váljon, A békesség készen álljon, Puha, meleg befogadjon. Jókedv, játszi pille, repdesik, Óh, remélem, el nem utazik. Bízom, hogy végre rám telepszik. Budapest, 1997. február 26. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Én voltam

Én voltam Itt van Trianon. Néz mint ősatom. Győztes(?) iralom. Én ezt akarjam? Szól a Hatalom: Alá-íratom. Igen, hatalom. Igen, láthatjuk. Fegyver válladon, követ hulladomb. “Hazád célozom, hiszed ezt vajon?” (“Nála a bomba! Tartja… eldobja?…”) … Mozdul a karom. Serceg a lapon. Összekarcolom. … Mért sírsz, hazarom? “Jő még szép napom?” Ne légy sírhalom! S […]

Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]