Posted by
Posted in

LAKOMA

Tisztítsd le vígan a szúette asztalt. Ebéd ma nem lesz, de vacsorára, házadba tér, aki sápadt vigaszt ad. Alkony szelidül szendergő fára. Tégy üres tálat a kert közepére, tányér kerüljön minden bokorra. Szokatlan vendéged különös étke, mást kínál néked; írt a nyomorra. Helyére talál a villa, a kés is, ágyásra röppen a plasztik pohár, és […]

Posted by
Posted in

PROGRESSIO FIDEI /A hit fejlődése/

Maradt még locspocs a vízözönből, mikor Bábel tornya nyújtózkodni kezdett, a frissen mosott vétkek homokjából, nagyravágyó, konok téglák lettek, s munkába fogott az őskevélység, a teremtmény megsebzett büszkesége, zord vágyai kusza halmazából, bálványt tákolt ismét; önképére. Átfagyott a világ szíve akkor, szétmarták a hajszálrepedések, és engedelmes, híg dimenziókból, az Isten döbbent arccal visszanézett, de úgy […]

Posted by
Posted in

KÁLVÁRIA

  Strandpapucsban, titokzoknival téblábol egy megtűrt isten itt. A vadak között, túl szelídre edzett, kukában is turkál, néha reszket. Álruhája olyan, mint a sorsa: foltozott, a szakálla kevéssé gondozott. Álmatlanságában, néhanapján, csillagokat ráz az égre fel. És meglepődik, hogyha visszaesnek. Már nem érdeklik bicegő szerelmek, túl sokat és túl élesen látott, a kényszerzubbonya, mint díszruha, […]