Posted by
Posted in

A természet boldogsága.

Tarka pillangók kergetőznek, Mezei virágok égig nőnek. Az égbolt angyali szép kékje, Hegyek csalóka messzesége. Elfutó bogarak arany háta, Országút agyagos sárgája, Mind, mind érzéki szép látvány, Boldogság ez és nem ármány. Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Régen vágyott nap

Ma esküszünk! (9 soros) Ma lesz, az esküvőnk. Régen vágyott nagy nap lesz, Életnek, mi, remek lesz! Telik még egy óra, Már boldog házasok leszünk! Boldog a lélek-énekünk. Ígéreted… hűség! Feleségem leszel, szeretlek! Jövő életben elvisellek! (10 szavas) Násznép, már indulásra kész, Bennünk nincsen félsz… Életben, velem élsz! (HIAQ) Napsütötte lesz az Életünk, egymást szeretjük! […]

Posted by
Posted in

Indulunk a közös élet felé

Ma mondjuk, hogy: igen… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap, Az állam után, isteni áldást ad még a pap… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap. Már öltözünk és megyünk igent mondani, A násznép meg még csak, most kezd koccintani… Már öltözünk és megyünk igent mondani. Isteni a szerencsém, hogy kifogtalak, szeretlek, […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Megfeszítve

Judit rohant. Kegyetlen tempóban hajtotta magát, lábait szaporán rakta egymás után, tűsarkai hangosan kopogtak a szürke betonjárdán. Minden nap ezt csinálta. Csak rohant, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy el kell érnie! Muszáj! Néha felpillantott, szemeit gyorsan körbejártatta a mellette elhaladó embereken, de ilyenkor sem lassított a tempón. Csak egy-egy gyors […]

Posted by
Posted in

Világhimnusz 6: Te és a többiek

Világhimnusz 6 Te és a többiek “Kész van már az ebédem? Kész lehet. Oltsa el éhem nékem, sietve. Hol lelem, aki boldog, él-e még? Miért hogy el nem mondod, hát titok? Azt tudom, én lettem én, biztosan. De mi van, ami enyém, s mi legyen? Merre vagy bölcsen-Tökély, nem látlak- veled jön, Nőj-s Nőj Kéj, […]

Posted by
Posted in

A császár kutyája

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tágas mező. Annak a közepén állt egy kulipintyó, a kulipintyó kertjében egy tulipán. Annak a közepében volt egy csodás palota, abban lakott a Császár. Nagy, hegyes, rezes  orra volt, lapos pillantása, kackiás bajusza, vállán gumipitypangból szőtt hímes palást, fején hányavetin trónolt egy aranyvesszőből vert díszes korona. A […]

Posted by
Posted in

Örök románc

Villan az emlék, szép volt a nyár ültünk a parton, s öleltél már. Kezed simított, bomlott a blúz – huszonegy voltál, én meg csak húsz. Pillangók szálltak, s hajlott a nád feledtem már, hogy bárki meglát. Éledt a férfi, ébredt a nő – tanúja volt az öreg fenyő. Ártatlan szívem, lopva sajog azóta létem veled […]

Posted by
Posted in

A lista

A lista Van tehát a szeretet. Ő adja a kenyeret, akkor is, ha keveset. No de hát csak egyetek. Van tehát a hatalom. Büszkén én ezt vállalom. Szónoklok az asztalon, míg markomban az atom. Van tehát a gyűlölet, kutyát-macskát leölet, dobálja a holdkövet. Napra céloz, lő Földet. Van a vidám, az öröm. Nem kell hozzá […]

Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]