Posted by
Posted in

A csend hallgatja…

Ahogy csendben megül a néma, csöndes este, Látszik a sok hallgatag, fénylő csillag teste… Lágyan, csöndben körbeölel az este keze. A csend hallgatja a vadul süket csöndet, Mozdulatlanság, kiszívja az erődet… Eltakart napsugár égeti bőrödet. Gondold végig éltedet… meghökkentőket, Karácsonykor rád tukmálják primőröket… Már sosem találod… fagyba veszendőket. Vak csöndet hallgat a harsogó rádió, Csendesen […]