Posted by
Posted in

A csendem fénye…

Versben és apevában írta meg a szerzőpáros… A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye, Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye… Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza, És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja! Csend Fénye Magához Ölel. Lelkem Boldogan szárnyal. Sértőszó nem hat. Lelkemben él Szeretet, Béke s […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

LAKOMA

Tisztítsd le vígan a szúette asztalt. Ebéd ma nem lesz, de vacsorára, házadba tér, aki sápadt vigaszt ad. Alkony szelidül szendergő fára. Tégy üres tálat a kert közepére, tányér kerüljön minden bokorra. Szokatlan vendéged különös étke, mást kínál néked; írt a nyomorra. Helyére talál a villa, a kés is, ágyásra röppen a plasztik pohár, és […]

Posted by
Posted in

Fékem

A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17.- Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

A csönd jó!

Hallgatni, visszatérő rímben is… Hallgatni a csend… Szél sincs… hová csend? (Visszatérő rímes) Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok, Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok. (Septolet) Ülök, Csendben Ücsörgök… Hallgatom a néma csendet… Tőle várok ihletet. Ábrándozok… Jő gondolat sok-sok. *** A csend jó, Mormogó… El lenni a nagy és siket csönddel, Télen bizony fagy és […]

Posted by
Posted in

ÉTELSZENTELÉS

Sokkal szebben indult az idei Húsvét vasárnap, mint az előző. Akkor hó szállingózott, és a hívek nagykabátban igyekeztek a misére. Most azonban, már reggel vidám napsütés tört át a templom színes ablakain. Tárnoki atya elégedetten legeltette szemét a nyájon. A mise a végéhez közeledett, csak az áldoztatás és az ételszentelés volt hátra. Az eucharisztia alatt […]

Posted by
Posted in

Sejtelem

Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!

Posted by
Posted in

Bánat

Fürdeni szerelemben nem szabad, nem szabad! Keserű bánatkönnyek. Emésztő önmagad elől menekülő vágy – csendje vagy, csendbe vagy.