Posted by
Posted in

A csendem fénye…

Versben és apevában írta meg a szerzőpáros… A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye, Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye… Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza, És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja! Csend Fénye Magához Ölel. Lelkem Boldogan szárnyal. Sértőszó nem hat. Lelkemben él Szeretet, Béke s […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

Fékem

A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17.- Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

A csönd jó!

Hallgatni, visszatérő rímben is… Hallgatni a csend… Szél sincs… hová csend? (Visszatérő rímes) Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok, Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok. (Septolet) Ülök, Csendben Ücsörgök… Hallgatom a néma csendet… Tőle várok ihletet. Ábrándozok… Jő gondolat sok-sok. *** A csend jó, Mormogó… El lenni a nagy és siket csönddel, Télen bizony fagy és […]

Posted by
Posted in

Sejtelem

Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!

Posted by
Posted in

Bánat

Fürdeni szerelemben nem szabad, nem szabad! Keserű bánatkönnyek. Emésztő önmagad elől menekülő vágy – csendje vagy, csendbe vagy.

Posted by
Posted in

Életvándor vagyok…

Versben, európai stílusú tankában és apevában… Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik, És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik? Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik? A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik, Felkelő nappal ő így már nem találkozik. Estig valahol egy árnyékban várakozik. * Éjszaka, nyugszik A […]

Posted by
Posted in

Haiku – Japánról

Cseresznyevirág A csend ékesszólása. Szamuráj Bushi. Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc- A Füvészkert pályázatra – Japánról.