Posted by
Posted in

SZENVEDÉLY

Nem tudom, mi húzza arrébb a láthatárt horzsoló eget, csak sejtem, hogy az agg fák kérges, örökzöld hitek, nem tudom, miért int a lomb; a megfejtés búcsúzó derű. Látnom kell a gyönyörű vétket, mely foszlott, csábít és szakszerű. Madár moccan, nyikkan az eresz. Nyílik az ősz, de mégsem ereszt, felhők szélén minta a nyers fény. […]

Posted by
Posted in

Itt van már

A tavasz… Itt van biz’ tavasz már. Mi egy új életszakasz, Így derű felé haladsz. Itt van már a tavasz, Élvezhetjük a jó időt, A kellemes langy levegőt. Itt van várt tavasz már. Jó kiszabadulni lakásból, Meg kell szabadulni… kabáttól. Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – 9 soros versforma, anaforában.

Posted by
Posted in

VILÁGFA

Megfogadtam; céltalan derűvel, jókedveket osztok szanaszét. Színpad lesz a jellegtelen udvar, a szomszédok gáláns papírmasék, visszafelé suhan néhány árnyék, a rozsdás porolókon fennakad, a szerelmesek illetlen csókjait, ellopja a gyöngyházfényű Nap. Sziesztázni kezd, akit a gyötrő aggodalom kalodába húz. A bizonytalan, üvegcsontú idő, csonka reményekért háborúz, hátraarcot vág mind, aki csöndes, a girbegurba múltnak szára […]