Posted by
Posted in

Don-kanyar krónikása egy poéta

Harctéri meditáció, versben, apevában és haikuban… Bizakodón gondoltam mindig, a ridegen hideg tél is lehet szép, De ma már tudom, ha ezt látjuk, akkor jobb ha, elővett régi fénykép… Itt mintha dézsából öntenék ránk a hideget, Így ezt, aztán jól beszívjuk, árokban eleget. Recseg a vastag hóréteg-jég, amikor rátaposok, De nem marad meg a nyomom, […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari ének…

Fújj a szél, pengeti a kopasz-ág húrokat, Mi meg… csendesen gyászoljuk a holtainkat. Tömegsírban már a barát, a sógor… ő is elesett, Egyik sem túlélő harcos, haza ő már sosem mehet. Fekszünk ketten a géppuskaállásban, közben betakar a hó, Komámmal vagyok, de már nem beszélgetünk, nincs mit, nincs, halihó! Tegnap még énekeltünk, bele a hidegbe, […]

Posted by
Posted in

Don-kanyar a csonka vágány…

SAS behívót kaptam Én SAS behívót kaptam és gyorsan idekerültem… Sokan vagyunk itt, itt látom, nem csak egyedül jöttem! Itt a hómező olyan, mint a zöldellő, buja dzsungel, Haladni benne nehéz, elveszni lehet, vég-érvénnyel. Minket is itt, mint nyári fenyvesben terjedő tűzvész riogat, De itt a tűz, ágyútűz, ha eltalál, bizton kilő több fogat. Nem […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari SAS behívó!

Jelentése: Sürgős! Azonnal! Sietni! Bizony állandó a halálmadár, kitartóan lebeg fölöttem, Még azt is sugallja, hogy itt mi forduljon meg… biza’ a fejemben. El is gondolkoztam, megmaradok? Vagy véget ér rövid életem? Átölelem én a pillanatot és remegve kérem, hogy engem Ölelésben élni hagyjon, dideregve túléljem szürkületem! Erre az oximoron eredetiségre vágyok… ez életem! Megjöttem […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari emlékezés…

Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben… Jaj! Hideg Ölelget! Remeg testem, Lelkem, mindenem! * Itt Lélek Nem leli Nyugvó helyét! Sír is oly’ hideg. * Gaz Hideg, Maga az Ármány! És az, Hogy még lőnek is…! * Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni, Mert azzal is csak robbanásokat lehetne visszaidézni. Álmodozó a lélek, az […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari vízióm…

Századparancsnok voltam a mély hóban… Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk, Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk, De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg, Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg… Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies, És vannak kis települések […]

Posted by
Posted in

Don kanyarban… téli reggel

Szürkén, borongósan köszöntött be a hajnal virradat. Friss hó szaga érződött a levegőben… pirkadat. Már szállingóztak is lefelé, az első… nem véresek, A céltalanul katonákra hulló kristály pelyhek. Oly’ szép napnak indult Bakák lelke virult, A tisztek is örültek, A hópelyhek, csak estek… Mindenki elégett lehetett volna, ha nem a fronton van, Ha nem mínusz […]

A legenda (nagyapám dalolt a Donról)
Posted by
Posted in

A legenda (nagyapám dalolt a Donról)

  Német offenzíva parancsa érkezik. Muszkára katona! Kék hadműveletben, így szólt a parola; dicsőség vár – soha messze a tél hava. Köröttem már unokáim mosolya …azt a Donnál nem felejtem el soha, harci vágyam leányom, nekem nem volt… menni kellett, mert így szólt a parola. Kérdezem én: Mi volt édes nagyapa? Mit is meséljek, hogy […]