Posted by
Posted in

Vándorkomédiás

Sokat szenved a vándorkomédiás. Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. Nappal koplal, este nincs vacsorázás, Fáradt, mire szénapadlásra felér. Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. Vándoréletben nincs normális élet. Ellenséges, lenéző környezet való, A képzelet állít neki síremléket. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kik szenvednek?

Korgó gyomorral születnek a nagy gondolatok, De jó lenne egy nagyot zabálni, de kukázok… Korgó gyomorral nem lehet semmilyen háborút megnyerni, De jó is lenne, nagyot enni, ücsörögni, nem lelőni… Dörög az ég, vihar. Vagy puska az, ami ropog? Utcán háború dúl. Éhség gyermeket emészt fel, Szívek megtelnek szeméttel… * Éhesen születtünk, ordítottunk is rendesen, […]

Posted by
Posted in

Hósivatagban…

Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban. Győzelembe bízz! Lesz csendes éj, napsütés! Borultság múlik. Reményünk: szeretetben. Elérjük az életben? * Az élet csendes És tajték színű a nap. Béke leng körbe. Mindenhonnan lőnek ránk! Nem jut már farsangi fánk. * Kit elkaptak az Elveszett, „vég” az ura! Vagy a szerencse… * Anyám csak zokog. Tán’, […]

Posted by
Posted in

Homoksivatagban…

A monumentális homoksivatagról… monumentális haiku csokor Homoksivatag, Éhség, aszály és halál. Félelem éled. * Itt kirándulni? Ez nagy tévedés lehet. Utolsó lehet… * Téves felmérés. Nem turista útvonal. Lassú, kínos vég… * Itt nincs nagymenő. Túlélők, temetettek. Nyertesek: haza! * Sivatag. Homok. Üst nincs. Purgatórium. Ez kegyelmetlen! * Sivatag maga A perzselő pusztaság. Élő pokol […]