Posted by
Posted in

Mese az álomról

Gyere és ülj le, Most mesélek neked. Hagyj hátra mindent, És ne mondogasd, hogy felnőtt vagy. Az csak egy szerep!   Csak légy kíváncsi, A kedvemért gyerek, Csak ennyit tégy meg, És cserébe mesélek neked. Hunyd be a szemed!   Képzelj egy várat, És mellé éjszakát, Az éjszakába Csillagot. A csillagba csodát. S halld az […]

Posted by
Posted in

Éji lovas

Vágtat a holdfény éjlován, Nekimegy valaminek tán’? Nyáron jó az éj sötét tán’, Télen meg köd a paraván. Nappal pihen sötét lova, Ő igazak álmát alussza. Este újra vágta keletről, Mi őt látjuk sötétből. Budapest, 1997. június 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Lámpa…

Lámpa-sorozat 1. a lámpa felkapcs éjszakák kifutnak és Mégsem alszom el 2. Lekapcs a lámpa. Íme: nála nélkül is látható a fény. 3. Az űrember kérdése Miért a lámpa?? Világot ád, s elég ez, a csillag is. Nem? 4. Az Éji Démon létezik Sötétedik be… Éji Démon egyre jő. Lámpakapcsol-e?

Posted by
Posted in

Végük felvilágosodik

Egy imajo:   Végül felvilágosodik   Csupán a fél hold sugároz a bagolyra. Varangy ugatta. Az összes éjjelünkön, de mindenik nap. Varangyot fogta gólya s a lámpa holdat. Égi tükörben a tó.

Posted by
Posted in

Est-éji mozaik

A naplementéről és a Holdról Esti csend, tűri Bíborfény elvonulást. Csendes sötét jő. * Réti éj csendje, Feloldja a susogást. Levélzizegés. * Mennyei szellő Éjjel hozza hűsűlést. Izzadó éjjel. * Nappal nagy meleg. Felhőtlen ég a katlan. Hűvösös este. * Est, azúrkékre Vált, fönt csillagfény remeg. Aranykalász ring. * Táj, szomjazza fényt, Bíbor égbolt, csak […]

Posted by
Posted in

Holdágyba…

Ún. poetma-bokor: Holdágyba… 1 -Ápolás- Holdágyba fektetve földünk, ma. Míg rávilágít, az? éj. Holdágyba… 2 -Pihenés- Holdágyba ültetve földünk, ma. Míg rásötétít, az? éj. Holdágyba… 3 -Biztatás- Holdágyba állítva földünk, ma. S ráfénytelenked, mi? Éj.

Posted by
Posted in

Napszakok

Napszakok I. A csillag felkel, a madár, növény kikel, Te pedig felállsz. II. Madár a légbe, az űr az óceánba, Én a földbe száll. III. Az árnyra lépve: fejünkre ég az űrNap, ne bújj talajba! IV. Madár a földre, le- vízbe Napocska, le, le!- és Mi a völgyre. V. Vár szeret-ágyam. Ősi avarból épül. “Engem […]

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

A bagoly

A bagoly Az ágyba száll (Hajnal ma alkonyzik, új éjszakál). Ezer bagoly, sötét bál.