Posted by
Posted in

Kegyelmet vagy időt?

A meszelt falakon megkopott a festék. Nagyanyám már alig… És alig az emlék. A falon nagyapám megsárgult fotója, nagyanyám csak nézi: a múltat kutatja. Vagy tizenöt éve, hogy egyedül jár-kel. Nem tud megbékélni csonka életével. Cseléd volt régen is, most is sors szolgája. Ereje megfogyott, csak könnye szolgálja. Itt maradt magában. Sóhaja vermet ás. Üres […]

Posted by
Posted in

Amikor “kivagy”

Amikor csapzott vagy és “lóg a nyelved”, amikor a tükörből is kinevetnek, amikor visz, de nem bír a lábad, amikor magadat régen láttad, amikor lepattannak rólad a jó tanácsok, s már azt se tudod, te mondtad vagy mások, amikor bárhová menekülnél, de nincs hajó a kikötőnél, és ha bármerre nézel, csak rácsok, s olyan ismerős-féle […]

Posted by
Posted in

PARADOXON

Törpék, óriások – csórók, mágnások. Erőtér, hatalom, dölyfös kevélyek, Háttér, elnyomás, felejtett kedélyek. Jövőt telepítő, hívő halászok, Önző rabsicok, hírhedt orvvadászok. Fakadó forrás, bővizű kutak, Kiszáradt bányák, letűnt életutak, Betonos sztrádák, parlagi utak. Robogó folyó, kéklő tenger, Kiszáradt sómeder, megfáradt ember. Életet adó erő: a féltett oxigén, Azt elvenni készülő bomba: a gyilkos hidrogén. Építő […]

Posted by
Posted in

KÖVE(TENDŐ)S ÚT…!

Nap mint nap elmondom, Leírom Neked: Te Vagy a mindenem, Gondolataidat mennyire tisztelem?! Mily nagy az irántad való Elismerésem, szeretetem?! Őszinteséged, tisztaságod, tárgyilagosságod Kérdést sem hagy, Mindig pontosan mutatja az utat. Melletted nem kell kiásni A régen elfelejtett betemetett kutat. ———————————————- Hiába van?!? Építhetsz tárgyakat, kergethetsz vágyakat, Leküzdve martalócokat Emelhetsz házakat, felhőkarcolókat… Száz évekre fennmaradókat! […]

Posted by
Posted in

Az életről

Születés, halál Az élet két végpontja. Közte van élet? * Születéstől a Halálig tart az élet Kinek, mint ad sors… * Gyerek az élet Bimbója, kivirágzik Átveszi élted. * Hagyatékodat Nem viszed el magaddal. Nehogy elherdáld. Vecsés, 2013. április 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban

Posted by
Posted in

Ez az élet

Hó Tisztán Születtem. Fényből, sárba Taposott a sors. Mint A hó, Tisztának Lettem. Sárba Tiport az élet. Tisztaságból a szennybe csöppentem, ez az élet. Az életem a fényből nagyon sötétbe tévedt. Nem jobb, ha sírok-rívok, panaszkodok, hisztizek, Ezt kaptam osztályrészül, így múlnak el az évek. Nem sopánkodok… Az mit sem ér. Élni kell, Míg van […]

Posted by
Posted in

A száműzött

A száműzött   1. Szeretnék… De szeretnék otthon lenni… almafámról almát enni. Almafámról körtét enni. Minden vágyam csupán ennyi? Elkergetett Démon, messze, hol a hazám teste-lelke? Bolyongok a senki földjén, ágyam ott, hol ér az este. 2. Nem! Én mindenütt otthon legyek! Ahol hiszik a Nagy Egyet, ahol a szép csúnyát kerget, ahol égbe nőnek […]

Sáros életem
Posted by
Posted in

Sáros életem

Rajtam maradt valami átok, ringat az álmatlan éjszaka ébreszt az álmos reggel lucskos életem, sáros életem, hol hagytam el, és hol találom? Elszakadt blúzok, kopott ruhák, fércelem, foltozom felveszem, szeretem, el nem engedem. Valami öltöztet, eltakar de vannak a régi álmok színük még felkavar. Valami átok, az álom elkerül, sáros életem hol hagytam el és […]

Posted by
Posted in

Ásatag

Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors… Irányít is mindent, nálam a balsors. Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném, De miért? Ez egyet tudni szeretném… Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Megszülettünk

De, hogyan tovább…? (9 soros) Megszülettünk, ez lét! Hallgatjuk, szív zörejét, Meg a test napi neszét. Megszülettünk, már lét… Van, kinek ősz lengi… létét, Berozsdásítja… elméjét. Megszülettünk, volt lét! Mindnek kaszás suhintja létét, Nyitja, túlvilági életét. *** Életre keltem már. De a boldogság nem vár Tárt karokkal sodor ár! Tudom, szép lehet – bár! Most […]